Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök lehallgatási jegyzőkönyveit feldolgozó könyvet mutattak be tegnap a Kolozsvári Magyar Napokon. A Nagy Zoltán Mihály és Denisa Bodeanu által jegyzett (Le)hallgatásra ítélve című könyv a két történész-kutató tanulmánya mellett a püspök dolgozószobája lehallgatási jegyzőkönyveinek a válogatását tartalmazza az 1957–1960-as időszakból.
Amint a könyvbemutatón Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense felidézte: Márton Áron 1955-ben szabadult a börtönből és 1957 júniusától rendelték el számára a kényszerlakhelyet. Ekkortól hallgatta le a Securitate a beszélgetéseit. A róla készített titkosszolgálati anyag 80 ezer oldalt tesz ki, részletes és hiteles képet rajzol a püspök alakjáról, a püspökségi döntéshozatalról.
Nagy Mihály Zoltán elmondta: a jegyzőkönyvek azt mutatják meg, hogy mit jelentett pengeélen táncolni egy roppant nehéz történelmi korban. A történész szerint az óriási mennyiségű anyag feldolgozása folyamatos lelkigyakorlat volt számára.
Visky András író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője a dokumentumok felkavaró jellegére utalva kijelentette: „inkább ne olvassák el ezt a könyvet, és éljenek nyugodtan”. Az író úgy véli: Márton Áron evangéliuma radikális, ez a radikalizmus azonban hiányzik a mai egyházból. A püspök egy prédikációjában azt mondta a papi szeminárium hallgatóinak, hogy nehezebb körülmények között kell vállalniuk a hivatást, mint a kereszténység kezdetein a római katakombákban élő keresztények. „Azt mondta nekik, hogy meg fogtok halni, de boldogok lesztek” – tette hozzá. Visky András szerint Márton Áron felmérte, hogy fölösleges konspirálnia a beszélgetései során, ugyanazt kell mondani az ellenségnek, amit a hozzá közelállóknak, és ez óriási erőt adott a szavainak.
Nagy Mihály Zoltán végezetül elmondta: terveik szerint még két könyv készül a püspök lehallgatási jegyzőkönyveiből.
