A romániai és a magyarországi rendszerváltás eufóriáját idézték egy kolozsvári pódiumbeszélgetés résztvevői, akik maguk is részesei voltak a harminc évvel ezelőtti eseményeknek.
A romániai 1989-es forradalom szikráját kipattantó Tőkés László elmondta: a Ceauşescu-diktatúra bukása után úgy hitte, eljött az ideje annak, hogy románok és magyarok rendezzék közös dolgaikat, hogy akik együtt küzdöttek a közös ellenség ellen, egymásra találjanak, fraternizáljanak. Megjegyezte: a jóhiszeműség jellemezte az akkori hangulatot, ezért meglepetést okozott a kommunista visszarendeződés, ami ezután következett.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke, Szent-Iványi István egykori SZDSZ-es, valamint Kulin Ferenc volt MDF-es politikus is felidézte az 1989 decemberében, 1990 januárjában tett romániai útjait.
Kulin Ferenc elmondta: Antall József későbbi miniszterelnök józanságán múlott, hogy nem indultak magyar önkéntesek harcolni Erdélybe annak a Ceauşescu-féle diverziónak a hatására, mely szerint magyarellenes pogrom történt Romániában. Megemlítette: 1990 januárjában Bukarestben a romániai rendszerváltás egyik kulcsfigurája, Gelu Voican-Voiculescu köszönetet mondott ezért az MDF delegációjának. Ceauşescu ugyanis egy román–magyar konfliktus kirobbantásával próbálta menteni a hatalmát.
Lezsák Sándor elmondta: már decemberben érezte, amikor egy segélyszállítmánnyal érkezett Marosvásárhelyre, hogy Románia nincsen felkészülve a változásra. Hozzátette: Magyarország felkészülését 1956-tól számítja.
Németh Zsolt felidézte: Magyarországon is az erdélyi magyar ügy indította el a magyar ellenzék áttörésszerű megjelenését. A százezres tömeget megmozgató, az erdélyi magyarság melletti szolidaritástüntetés tette visszafordíthatatlanná a magyarországi változásokat. A regnáló kommunista hatalom ugyanis ekkor szembesült a formálódó ellenzék mobilizálóképességével.
