A tábori élet alapvető munkafolyamata az adatgyűjtés és a rögzített kép- és hanganyag feldolgozása volt, amelyet szakavatott vezetők irányításával végeztek el a kreatívírás-, dráma-, média- és stúdióműhelyben. Ezt a műhelymunkát egészítette ki a meghívott előadók szemináriumaiból leszűrt tanulnivaló, mely szervesen kapcsolódott a tábor témájához. Az idei tábor vendége volt Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Fekete Vince költő, Molnár Vilmos író, T. Szabó Levente dékánhelyettes, Petres László tanár, Golicza Előd műépítész, díszlettervező, Németh Szabolcs Előd rádiós műsorszerkesztő, filmkritikus és Kocsis István ny. hatvani könyvtárigazgató, táboralapító. A kitűnően ellátott házigazdaszerep mellett András Mihály és György Katalin, a Hargita Néptáncegyüttes vezetői, a táborhelyszín működtetői néptáncoktatást is vállaltak – tudtuk meg Ferencz Éva táborvezetőtől.

A megtapasztaltak feldolgozását segítették a kiscsoportos beszélgetések, a tematikus játékok, az évfordulós megemlékezések, a gyalogtúra, és nem maradtak el az esti tábortüzek, a táncház és egyéb zenés-táncos mulatságok sem. Az eredmény több, mint látványosra sikeredett. A kéthetes tábort záró műhelybemutatón dramatizált életképekben, stop-mo­tion animációkban, térplasztika, képpoézis és haiku formájában, valamint egy 15 perces dokumentumfilmen mutatták be a nagyszámú érdeklődő szülő, barát, falubeli számára a Lázárfalváról alkotott képet, ugyanakkor azt is, hogy miként váltak alig két hét leforgása alatt az Erdély és Magyarország különböző településeiről érkező táborozók egyetlen alkotóközösséggé. Ahogyan a táborzáró ünnepségen elhangzott, a hagyományőrző és -tisztelő falusi élet megismerése mellett talán ez a legerősebb tanítása a rendezvénynek: a barátságok és szakmai kapcsolatok szerencsés találkozása révén évről évre útnak induló lélek-, tudat-, érték-, személyiség- és közösségformáló folyamat, melyet a szervezők egy gyűjtőnévvel Udvartér Alkotótábornak neveznek.