A sepsiszentgyörgyi Mátéfi Árpád edző úgy véli, hogy a jövő évi nyári olimpiai játékokon a román delegációból a birkózók nyernek érmet, és nagyon reménykedik abban, hogy tanítványa, a megyeszékhelyi Incze Kriszta is ott lesz a tokiói ötkarikás játékokon. Birkózónk világbajnoki és olimpiai esélyeiről, illetve a nemrég bekövetkezett klubváltásról kérdeztük a háromszéki érmekovácsot, akivel az elmúlt héten egy tea mellett folytattunk baráti hangulatú beszélgetést.
– Nyolc hónap távlatából nézve, milyen volt eddig a 2019-es szezon a sepsiszentgyörgyi birkózás szempontjából?
– Meglepően jó volt, hiszen szentgyörgyi sportoló még nem nyert egy évben három érmet nemzetközi versenyen. Itt most az U23-as és a hazai rendezésű felnőtt Európa-bajnokságra, illetve az Európai Játékokra gondolok, amelyen Incze Kriszta remekül teljesített. Ezeken túllépve most az a célunk, hogy jól szerepeljünk a szeptember derekán Kazahsztánban megrendezendő felnőtt, illetve az azt követő U23-as világbajnokságon. Utóbbi viadalt október 28. és november 3. között Budapesten tartják. Kriszta mellett Adina Popescura és Mădălina Lingurarura is számítok, de a legtöbbet előbbi tanítványomtól várok. Kriszta már a kazahsztáni vb-ről kijuthat a jövő évi olimpiai játékokra, ha érmet szerez vagy ott van a legjobb öt helyezettje között (az első kettő, a két harmadik és a két ötödik). Megítélésem szerint Kriszta ott van világviszonylatban a tíz legjobb között, de a vb-n mutatandó teljesítmény mellett sok függ a sorsolástól. A verseny nagyon nehéz lesz, hiszen mindenki az olimpiát célozza meg, és hatalmas lesz a küzdelem. Szerda este beszéltem vele, és azt mondta, hogy még nincs eldöntve, hogy a 62 vagy a 65 kg-os súlycsoportban fog-e szőnyegre lépni a jövő hónapi világbajnokságon. A két kategória közül csak a 62-es olimpiai súlycsoport, de a szövetségnél a 65-ben szeretnének érmet és egy esetleges kijutást... Még nincs semmi eldöntve, még van idő a vb-ig. A kazahsztáni megmérettetés mellett még van két kvalifikációs torna, ahonnan a két-két finalista kapja meg a tokiói jegyeket. Az egyiket márciusban (Budapest), a másikat pedig áprilisban (Szófia) tartják. Esélye van, de csak akkor örvendhetünk, amikor megvan az olimpiai kvóta.
– Javában zajlik az idei szezon, amely ez idáig Incze Krisztáról szólt. Milyennek ítéli a többi sportolója teljesítményét?
– Sajnos, az ifjúsági II-es korosztályban egy kicsit ellőttük a célkitűzésünket. A korosztályos Eb mellett a bakui nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon is érdekeltek lehettünk volna, ám sajnos Nichifor Levente lecsúszott mindkettőről. Ott van még Orbán Norbert, aki a román élvonal tagja, utolsó előtti éves ifjúsági birkózó, és azt várom tőle, hogy bizonyítson a szeptember elejei U23-as országos bajnokságon. Popescu és Linguraru aránylag megcsinálta azt, amit vártam tőlük, hiszen nemzeti szinten elég jól birkóztak, ám már nemzetközi porondon kevésbé. Mindketten komoly sérülés után tértek vissza, így érthető ez.
– A kiváló szereplés mellett a sepsiszentgyörgyi birkózás másik fontos mozzanata a klubváltás volt. A municípiumi sportklubtól ön pár sportolójával átigazolt a szintén megyeszékhelyi Sepsi-SIC csapatához. Mivel magyarázza e váltás szükségességét?
– A pénzhiány... Az MSK-nak idén olyan kicsi volt a költségvetése, hogy amikor azt elosztották a szakosztályok között, mi olyan kevés pénzt kaptunk, hogy június elején már egy banink sem volt. Éppen utazásra, versenyeztetésre és egy kevés egyébre futotta. Az egyik Európa-bajnokság után a polgármesteri hivatal részéről vetődött fel a kérdés, hogy nem igazolnánk-e át a Sepsi-SIC-hez, hiszen tudtak a municípiumi sportklub pénzhiányáról. Nagyon jókor jött az ajánlatuk, s Krisztával összenéztünk, és azt mondtuk, hogy ha segítenek, és megkapunk minden támogatást, akkor jövünk. Én ehhez hozzátettem, hogy ne csak Kriszta legyen, hanem vigyem az MSK többi jó birkózóját is. Szerintem, ha nem érkezik ez a szentgyörgyi ajánlat, nagyon gyorsan elveszítettük volna a jobb sportolókat. Ha nincs pénz, akkor nincs más megoldásuk a birkózóknak, csak az, hogy olyan csapatot keressenek, ahol tudják fizetni, értékelni őket.
– Haraggal vagy baráti viszonyban váltak el az MSK-tól?
– Az kell mondanom, hogy baráti viszonyban váltunk el az MSK vezetőségétől, még annak ellenére is, hogy az elején az igazgató akadékoskodott egy picit. De miután leültünk és kiveséztük a dolgot, nem lehetett szó másról.
– Kiket vitt át az egyik klubtól a másikhoz?
– Öt sportolóval, azaz három női és két férfi birkózóval igazoltunk át a Sepsi-SIC-hez. Az első természetesen Incze Kriszta volt, majd ott van még Adina Popescu és Mădălina Linguraru, illetve Orbán Norbert és Nichifor Levente.
– Ki fogja segíteni a munkájában?
– Felkértem Barabás Györgyöt, a Sepsi ISK edzőjét, hogy segítsen, hiszen fiatal és lendületes tréner. Nem félek, de azért van bennem egy kis félsz, mivel nem tudom, miként és merre fog alakulni ez a klubváltás. Egyelőre sok ígéretet kaptunk, jó az együttműködés a Sepsi-SIC-esekkel, de majd minden megválik.
– Hol edzenek?
– Egyelőre az egykori Kós Károly Szakközépiskola pincetermében edzünk, de a sepsiszentgyörgyi sportiskola épülőfélben lévő létesítményét is használhatjuk majd, persze, amikor meglesz. Lehetőségnek ott van a Sepsi Aréna, ahol van két helyiség, ahol edzőtermet tudnánk kialakítani. Az aréna sajnos nincs kéz alatt, mert messze van. Ezt a mindenkori utánpótlás miatt mondom, akiket nem szeretnénk elveszíteni. Nekünk egyelőre még megfelel a Kós Károly Szakközépiskola terme, hiszen ott nevelkedett rengeteg szentgyörgyi érmes birkózó.
– Ez a klubváltás milyen jövőt vetít előre a sepsiszentgyörgyi birkózásnak?
– Úgy gondolom, hogy jót. Több mint biztos, hogy jót. Persze ehhez sok minden kell, elsősorban egészség jómagamnak és a sportolóimnak. Én derűlátó vagyok, és azt érzem, hogy a jövőnk sokkal jobb lesz, mint amilyen eddig volt. Félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy az MSK-nál rossz volt, hiszen ameddig a klub igazgatta a Stadion utcai sporttelepet, volt pénz, jutott erre is meg arra is. Nem vittünk túlzásba semmit, de lehetett élni. Sajnos, miután a sportbázis átkerült a város és a Sepsi ReKreatív gondnokságába, már csak az állami pénzre volt utalva a klub. Az MSK el van maradva rengeteg pénzdíjjal Kriszta felé, s ő csak abban reménykedhet, hogy a költségvetés-kiegészítés után megkapja a jussát...
– A jövő évi nyári olimpiai játékok „árnyékában” zajlottak, zajlanak az idei nagy nemzetközi versenyek. Incze Kriszta nem titkolt célja, hogy kijusson a tokiói ötkarikás játékokra. Van esélye arra, hogy Japánban lássuk öt birkózni?
– Valós esélye van neki az olimpiára, de sok minden múlik majd a körülményeken is. Egy világversenyen egy adott súlycsoportban 25–30 sportoló van, s a szerencsén múlik, hogy azzal az öt-hat emberrel kerülsz-e egy ágra, akivel élet-halál harcot vívsz. A női mezőnyben vannak jobbak is, mint mi, s ezt be kell ismernünk, és nem szabad elfogultnak lennünk. A verseny előtti sorsolásnál, ha el tudod kerülni őket, akár nyerhetsz is, ha nem, az is előfordulhat, hogy az első meccs után kiesel. Ez mind a szerencsén múlik. Ehhez még hozzá kell adnunk a felkészülést. Sok minden múlik ezen is. Én azt szoktam mondani, hogy a nap, az óra, a perc! A nőknél sok múlik a beállítottságon is. Kriszta most edzőtáborban van a válogatottal, rendszeresen beszélünk, de mindenre szeptemberben derül majd fény.
– A román válogatottból még kit lát ott az olimpián?
– A műtéte után a steauás Alina Vuc nagyon jól teljesít, s Kriszta mellett őrá számít még a szövetség és a Román Olimpiai Bizottság. A fiúknál egy sportolóval számolnak, de az is elképzelhető, hogy a férfiak mezőnyében két birkózója is lesz Romániának.
– Olimpiai érem?
– Nehéz kérdés... Azt mondom, hogy nap, óra és perc. Hosszú az út Japánig, s ha ott vagy, akkor már sanszod van az éremre. Én azt mondom, én úgy érzem, hogy egy érme csak lesz a birkózásnak. Csak jussunk ki Tokióba. A birkózásban nincs olyan, hogy pontszerzés a különböző versenyeken, a mi esetünkben ott kell lenned a világbajnokság legjobb hat sportolója között, vagy a két európai kvalifikációs torna döntőjébe kell jutnod. Ez már tíz versenyző, amihez hozzáadják a két pánamerikai, a két ázsiai és a két afrikai birkózót.
– Jelenleg ön milyennek látja a romániai birkózást?
– Hozzuk az orosz és ukrán sportolókat, akikről azt hittem, hogy jobbak. A birkózás, akárcsak a több romániai sport, elmerülőben van! Nem cifrázom ezt, és nem szoktam pesszimista lenni. A román sport már rég süllyed, s nem is tudom megmondani, hogy miért. Talán a pénzhiány vagy az emberanyag változott meg ennyire, esetleg a sporthoz való hozzáállás más... Nem tudom. Egy szó, mint száz: nem jó felé megyünk, s volna hová fejlődni.
– Mit kellene tenni azért, hogy fejlődjön a hazai birkózás?
– Romániában van mintegy 450 birkózóedző, s ha elmegyünk egy országos felnőttdöntőre, nem tudunk összehozni 300 versenyzőt... A felnőttbirkózást nem lehet egy pohár vízzel fenntartani. Oda pénz kell, fizetés kell, szakember kell, és nem utolsósorban birkózó. Vannak szentgyörgyi birkózók is, akik külföldön sportolnak vagy dolgoznak, mert itthon nem kaptak semmit. Egy felnőtt sportolónak nem adhatsz 800 lejt, mert azért senki sem teszi tönkre magát. Nálunk az egyéni sportokban nincs pénz, de bízom abban, hogy a Sepsi-SIC-nél elkerülnek a bajok, gondok, és tudunk dolgozni, majd eredményt felmutatni. A szentgyörgyi birkózás szempontjából az, hogy minket felkarolt a Sepsi-SIC, nagyon nagy lehetőséget és előrelépést jelent. Köszönet ezért mindenkinek, akik segít minket mind a városnál, mind a megyénél, és nem csak, de nem szabad kihagynom Berszány Tibort vagy éppen Diószegi Lászlót sem, hiszen mindig támogattak minket. Még egyszer köszönöm, hogy segítenek a birkózáson és a sepsiszentgyörgyi, a háromszéki sport egészén.
