És ehhez Trump részéről megkapta a támogatást, mert egy olyan sapkát ajándékozott Iohannisnak, amelyen az a felirat szerepel amerikaiul, hogy: Tegyük újra naggyá Romániát!, amit románra úgy fordítottak le, hogy: Să facem România mare din nou! Ebben csak a „mare”-t kell nagybetűvel írni, és máris România Mare lesz, azaz Nagy-Románia a Dnyesztertől a Tiszáig, és még az a három „román” megye (Qadrilater) is visszatér, amelyeket a bolgárok raboltak el a második világháború után. Amikor a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor vendégeskedett Trumpnál, ha netán előáll olyan javaslattal, hogy tegyék naggyá Magyarországot, akkor nemhogy hasonló feliratú sapkát kap tőle, hanem – ikertesvér ide, ikertestér oda – valószínűleg még jól meg is sapkázza. De ha valami csoda folytán mégis adott volna neki egy ilyen sapkát, akkor lehetséges, hogy Románia egyből hadat üzen Amerikának, s most nézhetnék magukat.

Most viszont Iohannis akár szaván is foghatta az elnököt, írásbeli megerősítését kérve a könnyelmű ígéretnek, mert egy tollat ajándékozott neki, és a kulisszák mögött aláírathatta vele az írásbeli megerősítést. Cserébe viszont Trump azt kérhette Iohannistól, hogy az unióban kérje Dániától, adja el neki Grönlandot, hogy Amerikát – ígéretéhez híven – még nagyobbá tegye. Trump nem hisz a globális felmelegedésben, és ezért kilépett a párizsi klímaegyezményből, de ettől függetlenül Grönlandon jelenleg is nagy a meleg, és az ottani hó és jég alatti amerikai katonai bázisok lassan mind láthatóvá válnak. Hogy ne legyenek szem előtt, azokat mind a föld alá kellene dugni, ami nem kevés pénzbe kerül. És mivel Grönland Dániához tartozik, az amerikaiak nem szívesen fektetnének be oda hatalmas összegeket, csak akkor, ha az övék lenne. Alaszkát megvették az oroszoktól annak idején, most megvennék Grönlandot a dánoktól. A vásárláshoz szükséges kölcsönt esetleg a kínaiaktól kérnék, akiket most puhítanak azzal, hogy ha nem viselkednek rendesen, folytatják velük szemben a kereskedelmi háborút.

Az Amerikai Egyesült Államok, mármint Trump azt szeretné, ha Románia nem működne együtt a távközlési piac legnagyobb szereplőjével, a kínai Huawei-jel, és most miután ilyen jó a viszony Románia és Amerika között, ennek további ápolása érdekében megtesszük ezt a szívességet Amerikának, úgyhogy retteghet Kína. Ebben az ügyben most Iohannis Trump mellé állt, és mint egérke az elefánt mellett az őserdőben, mondogatja, hogy: csörtetünk, csörtetünk. Anyagilag is támogatjuk Amerikát, hisz megígértük, hogy nemzeti jövedelmünk két százalékát a honvédelemre költjük és annak nagy részét amerikai fegyverek vásárlására fordítjuk. Várjuk további amerikai katonák érkezését, mert azok sokkal rendesebbek, mint amilyenek az oroszok voltak. Nem viszik el az órákat és nem erőszakolják meg a nőket. Ha örömet szeretnének szerezni maguknak, akkor ellátjuk őket örömlányokkal, akikért megfizetnek. Az igaz, hogy nem lehet tudni, abból mennyit kapnak a kerítők és mennyit a lányok.

A találkozón örömmel hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államok és Románia is szeretné, ha nem orosz, hanem az amerikaiak által kitermelt földgázzal gázosítanának el. Trump ezért kérte, hogy változtassuk meg a fekete-tengeri gázkitermelés szabályait olyképpen, hogy az az amerikai ExxonMobile OMV-vel közös vállalkozásának kedvező legyen. Ehhez a törvényi keretek módosítására lenne szükség, és bizony azokról a parlament és a kormány dönt. Dăncilă asszony elő is vette Iohannist, hogy nem konzultált velük, mielőtt Amerikába ment, és felszólította, hogy miután hazajön, írjon jelentést arról, amit intézett. Erre az elnök azt válaszolta (és milyen lovagiasan!): „Szimpatikus a miniszterelnök asszony. Egy kicsit még tanulmányoznia kell az állam felépítését”, amit Trumpnak sem ártana ismernie, mert azt hiszi, hogy Romániában az elnök akkora atyaúristen, mint ő. Pedig tudhatja, a törvényeket még ő maga sem változtatgathatja kénye-kedve szerint, mert Amerika jogállam. Igaz, Trump azt is tudja, hogy Románia szerencsére nem az, és így itt Amerika hasznára bármi megtehető.