A Székely Népi Együttes ,,előtánca"
Két szentgyörgyi lány, Baló Éva Katalin és Boda Izabella 1999-ben figyelemre méltó dolgozatot írt a szentgyörgyi Székely Lakodalmasról. A sepsiszentgyörgyi Székely Lakodalmas helyi eseményértékén túl Székelyföld, illetve egész Erdély életében egy jelentős kulturális eseménysor elindítója volt, amelynek a visszaemlékezők és a korabeli dokumentumok szerint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni romániai hatósági félelem és a megtorlás vetett véget.
,,Szétbontásában" közrejátszott az is, hogy a Magyar Autonóm Tartományt mint olyant ,,szét kellett verni", mert a korabeli politikai hatóságok véleménye szerint a magyar elszigetelődés a nacionalizmus és sovinizmus fészkévé vált. Amikor tehát a Sepsiszentgyörgy háború utáni kulturális nekiveselkedéséről és ennek felszámolásáról szólunk, azt is jelezzük, hogy miként szegték nyakát minden időkben az erdélyi magyar autonómiatörekvéseknek.
Ezért furcsálljuk, hogy az egykori Magyar Autonóm Tartománynak ma is akadnak gyanútlan, jóhiszemű ,,megszólói" is, megfeledkezve arról, hogy ez a kritika csak Erdély egészének sorsalakulása felől indokolt ― a magyar kulturális életet azért sűrítették egy bizonyos földrajzi térségbe, hogy másutt könnyebben leszámolhassanak véle ―, de minden bírálat megfogalmazása alkalmával hangsúlyoznunk kell ennek a székelyföldi időszaknak a magyar önismereti hozadékát is. A kulturális intézményeket, az anyanyelvű iskolahálózatot, a szakoktatás kiépítését, a nemzeti önösszeszedést is. Nem véletlen, hogy a Magyar Autonóm Tartomány felbontásán olyan intenzitással szorgoskodtak, természetesen, a mindenkori magyar politikai szolgalelkűség igénybevételével, akárcsak napjainkban.
A szentgyörgyi Székely Lakodalmas mostani megidézése műfajtörténeti szempontból a legizgalmasabb. A sepsiszentgyörgyi kezdeményezést ugyanis a későbbi ,,népi együttesek", köztük a híres-neves Marosvásárhelyi Székely Népi Együttes előfutárának, illetve előjátékának tekinthetjük. Olyannyira, hogy születésénél személy szerint is ott bábáskodnak azok ― a sepsiszentgyörgyi származású Hubesz Valter, az udvarhelyszéki Haáz Sándor ―, akiknek híre-neve marosvásárhelyi, illetve székelyföldi ténykedésük révén vált közismertté és munkásságuk az erdélyi magyar kultúra hosszabb periódusainak meghatározójává.
A szentgyörgyi kezdeményezés színpadi műfajteremtésére a legjellemzőbb példa, hogy az első országos hírnevet szerző bukaresti fellépésük idején a zsűri szakemberei ,,azt sem tudják, hova tegyék", ezért a kiírt díjak egyikét sem ítélhetik oda számukra, hanem a rendkívüli teljesítményt jelentős pénzösszeggel jutalmazzák, amelyet a résztvevők egy nagy bukaresti székely „ereszd el a hajamat" során a Cişmigiu mellett ,,eresztenek el."
Persze, az osztályharc már javában dúlt, a kelekótya kuláklegény nem hiányozhatott a műből. A néző viszont tudta, hogy ez meg az olyan békeharc, hogy utána ,,kő kövön nem marad", mind csak muszáj feladat, betét, hogy a többi szöveget ,,elvigye."
Mostani megemlékezésünk alkalom arra is, hogy a korszak kulturális úttörőinek munkásságát idézzük, köztük a Seprődi Kiss Annáét, Kiss Árpádét, Molnár Károlyét, a Maxim Éváét s a Székely Lakodalmas szereplőgárdájáét, akikkel együtt 1999-ben az együttes történetének megidézésére Baló-Éva Katalin és Boda Izabella vállalkozott.
Az alábbiakban a monografikus betétekkel is megtűzdelt dolgozatból közlünk részleteket, azzal a megjegyzéssel is, hogy tessék odafigyelni, micsoda szerepe volt valaha a város és egész Háromszék kulturális életében egy olyan gyárnak, mint a sepsiszentgyörgyi textilművek, s összehasonlításként arra is szánjanak egy pillantást, hogy ez az üzem milyen szerepet vállal a megyeszékhely és a környék szellemi-kulturális életében.
Baló Éva Katalin - Boda Izabella:
Székely Lakodalmas
(Rövidített szöveg)
Mikor felkerestük az egykori Székely Lakodalmas szereplőjét, a 72 éves Kraft Pált (Pali bácsit), kellemes meglepetésben volt részünk. Nagyon elragadtatta magát, és rájöttünk, hogy kora ellenére is tisztán emlékezik a történtekre. Mielőtt beszédbe elegyedtünk, nagyon finom leánykaborral kínált.
Kraft Pál:
Annak ellenére, hogy Szentgyörgy kultúrközpont volt, mégsem létezett színháza. A műkedvelő rétegnek az iparosotthon és a textilgyár dolgozói számítottak, nagyrészt magyarok s románok, akik beszéltek magyarul. A színház megalakulása előtt a Mikó Kollégium diákjai bálokat szerveztek, s ezt megelőzően egyfelvonásos darabokat mutattak be. Seprődi Kiss Anna és férje, Kiss Árpád írták meg a lakodalmas eredeti szövegét. A repertoár a tanárnőnél volt. Rajzok alapján megalkották a székely népviseletet, megszőtték a ruhákat. Össze kellett válogatni a fiatal és az idős gárdát a szerepléshez.
Szőcs Ferenc:
Egy napon a textilgyárban összeült Györbíró István, Lusztig Jenő, Kelemen Rozália és jómagam. Seprődi Kiss Annát (Anikó nénit), Kiss Árpád feleségét kértük fel, hogy segítsen nekünk valami népi játékot összehozni. Ők el is vállalták, férje segítségével meg is írták a szöveget. Két felvonásból állt a műsor, az első felvonás a lakodalmas szövegét tartalmazta, a második felvonásban a lakodalmas zenéje és a megfelelő énekek. Jól emlékszem, hogy a dalárdát Maxim Éva énektanárnő vezette.
Az első verseny alkalmával a kultúrvezetők eldöntötték, hogy nem hiba a Székely lakodalmast stilizálni, zenei résszel, táncokkal bővíteni. Az első kiszállásunk Maroson volt, amely akkoriban a Magyar Autonóm Tartomány székhelye volt. Itt eldöntötték, hogy kidolgozzák a harmadik felvonást. Emlékszem, hogy a szöveget Kovács Dezső, Völgyesi András és Biró Levente tanították, a zenei részt népdalokból és feldolgozásokból állította össze Hubesz Walter. A táncok koreográfiáját Haáz Sándor készítette. Egy tíztagú zenekart is összehoztunk, és Brassóból Molnár Károly karnagyot kértük fel ennek vezetésére. A színházban próbáltunk, és ha jól számolom, összesen 110 ember volt jelen. Az első kultúrversenyünk Bukarestben volt, amelyre már egy teljesen átdolgozott Székely Lakodalmassal és egy jól felkészült társasággal mentünk el. Itt nyerni nem nyertünk, de nem is veszítettünk. Kaptunk egy különdíjat, ami 5000 lej volt, ebből a 110 ember mulatott a Cişmigiu vendéglőben. Azért kaptunk különdíjat, mert olyan zsűri volt, amely nem tudta értékelni a Székely Lakodalmas lényegét, és főleg annak magyar szövegét. Emlékszem, hogy a gyertyás menyasszonyi táncot halotti táncnak hitték. Persze, mi a pénzből olyant mulattunk, hogy csak! Elővettük a hangszereket, és ropni kezdtük a csárdást úgy, hogy a bulevárdon leállt a forgalom.
Kraft Pál: Még arra is emlékszem, hogy egy különvonat hozott haza bennünket, a textilgyár rezesbandája fogadott az állomáson, és bekísértek a gyárba, ahol terített asztal várt minket. A versenyt megelőzően sok mindenen ment át az együttes, ,,ezt mind a semmiből kellett létrehozni." A semmiből kezdtük, de ebből a semmiből sok összefogással valami értékeset tudtunk kihozni. A ruhák szövését is a textilgyár vállalta.
Bálint Gábor bácsi:
Arra pontosan emlékszem, hogy összesen 194 személy volt. Ebben a számban minden benne van: maszkmester, díszletes, takarító, súgó, minden, minden. A főpróba a színházban volt. Meghívottakkal ― a hozzátartozók és a város vezetősége. A hat hónap próba alatt minden egyetértésben zajlott, olyanok voltunk, mint egy nagy család. A városok közötti verseny Maroson volt, ahol olyan rendezetlen és felkészületlen műsorral léptünk színpadra, hogy úgy kifütyültek, azt sem tudtuk, hol nyílik a hátsó ajtó. Szerintem a műsor legszebb része a befejezés volt, a városi tánc. Az egész tánccsoportban az volt a szép, hogy más nemzetiségűek is táncolták a székely táncot: két román fiú, két román lány, egy csángó és két szász lány.
Kraft Pali bácsi: Három-négy hónap alatt sikerült összehozni a Székely Lakodalmast ― pénz nélkül. Éhes volt a szentgyörgyi nép a kultúrára. Emlékszem, amikor a cigányzenekart felkértük, hogy zenéljen a Lakodalmasban, nagyon sok bajunk volt velük, mivel tudjuk, hogy a cigány ,,keveset penget, ellenben sokat szivarazik, és pihen". De lassan kezdett összeállni a dolog. Mikor már minden elkészült, akkor bombasiker volt.
Az előadás a népszínművek határát átlépte, mivel gazdag volt, sok műfajt foglalt magában. Szerintem az egész műsorban a csúcsteljesítmény az volt, amikor a cigányzenekar zenélt a süllyesztőben, a színpad szélén táncolt a gyermekcsoport, mögöttük a fiatalok, s leghátul a négyszólamú dalárda. Emlékszem, pokoli zűrzavar volt, mert senki sem tudta, hogy a másik mit csinál. Az biztos, hogy nagy probléma volt összehozni, de mindenki olyan lelkesedéssel vett részt a próbákon, hogy úgy éreztem, mintha a zenekar Udvarhelyről magával hozta volna a dallamot.
Szabó Lala:
Egy hatalmas család voltunk, de azért mindenkinek megvolt a maga bandája. Emlékszem, hogy mindent a textilgyár állt, a ruhákat is ott szőtték meg, sőt, munka után a kantinban ingyen ebédeltünk, s utána mentünk próbára este tízig.
Szőcs Ferenc: A téma egyszerű volt, a nekem szánt menyasszony mást szeretett. Beléptem a színpadra, egy csomó gyermek játszott a színpad közepén, ahogy engem megláttak, csúfolódni kezdtek, és én erre elkezdtem őket kergetni. Jaj, és mi volt a szerepem? Hát én voltam a kulák félkótyás fia. Emlékszem, pléhcsíkok voltak a színpadon, és olyanokat estem, hogy belenyekkentem: potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, és a közönség nevetett. Egy másik ilyen vicces esemény volt, hogy előadás közben rá akartam lépni a padra, de véletlenül a szélére léptem, s az amikor felbillent, úgy pofon csapott, hogy elterültem a színpadon.
A szereplőket illetően is kérdeztük Szőcs Feri bácsit: menyasszony Jákó Mária, vőlegény Márton Gábor, vőfélyek Hajdu Zsigmond és Aczél Béla, apa Dakó Pista, anya Ajtainé volt. De volt népség, katonaság, tömeg. Ezek a ,,névtelen csillagok".
Szabó Lala: Én mindig úgy emlékezem vissza erre a lakodalmasra, mint a Magyar Autonóm Tartomány nagy vívmányára.
