felhőt lép a lába,
csőrében a nap van.

Holdnak udvarába
amikor betoppan,
 
boldogtalansága
sárgállik amottan.
 
Annak a pávának
ketrecet faragtam,
 
ketrecnek rácsait
fényből hajlítottam.
 
Mégiscsak elszökött,
magamra maradtam,
 
nézem hogyan sétál
messzi csillagokban.

Romhányi  József: A zsiráf gőgje
A nagyságos zsiráf
fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint
kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent,
lombot csemegézett
Míg odalent mélán
legelt a személyzet.
A világ sok ilyen
csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra
kerül fel egy kis fej.

Csoóri  Sándor: Csodakutya
Ha hiszitek, ha nem is,
Volt egy kutyám nekem is,
Piros volt az orra,
Lapulevél nagy füle
Lelógott a porba.

Csoda egy kutya volt:
Holdsugáron lovagolt,
S csillagfejű csikókat
Terelt udvaromba.

Csodálkoztok?
Elhiszem.
Nem láthatta senki sem.
Fénykép sincsen róla.
Én is csak egyszer láttam,
Úgy álmodtam róla.

Nemes  Nagy  Ágnes: A csiga

Húzgáltam egy kocsikát,
Úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
Betettem a kocsiba.

Jól húztam a kocsikát,
Kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
Lásson ő is világot.