Élő mesterség és szükséges mesterség a kovácsolás – de nem mindegy, hogyan készül egy kovácsoltvas termék, legyen az dísztárgy vagy építészeti elem. Walfrid Huber osztrák kovácsmester, aki egyetemen tanítja a mesterséget, és magyar felesége lévén, nyelvünket is megtanulta, a magyar nyelv gazdagságára és szépségére érzékenyen találta ki a mondást: sokan csak kopácsolnak, kevesen kovácsolnak. Épp a kopácsolás és kovácsolás közti különbség megmutatásának igénye sarkallta arra Nagy György olaszteleki kovácsmestert, hogy életre hívja a sepsiszentgyörgyi kovácstalálkozót, az első rendezvényre 2013-ban még a Park vendéglő parkolójában került sor, sikerét látva a városvezetés is felpártolta, így immár a főtér ad helyet a népszerű és a szakma körében is egyre rangosabbá váló kovácstalálkozónak.

Idén öt országból érkeznek kovácsmesterek a sepsiszentgyörgyi rendezvényre: Olaszországból, Ukrajnából, Oroszországból, Magyarországról és Ausztriából. A főtéren felállított látványműhelyben folyamatosan különböző bemutatókat tartanak, minden mester saját díszkovács-ízelítővel mutatkozik be, a lópatkolás állandó „műsorszám” volt az eddigi kovácstalálkozókon is, idén lesz szekérkerékre való ráfhúzás, tűzdamaszkolás, az igazi különlegesség azonban a főtéri harangöntés lesz. Az itt megöntendő harang nemcsak azért kuriózum, mert helyben készül, még csak azért sem, mert Sepsiszentgyörgyön marad, hanem mert mintáját, tartójának formáját a már említett Walfrid Huber tervezte a székely motívumkincsből inspirálódva.