Kevés ellenérv sorakoztatható fel amellett, hogy miért ne legyen az RMDSZ-nek államfőjelöltje, hisz valóban csak ily módon juttatható el valamiféle magyar üzenet a román közvéleményhez, politikumhoz. De lesz-e, aki meghallja? Hisz a Kelemen indulását bejelentő SZKT sem érte el a román média ingerküszöbét, még apró hírecskék is alig jelentek meg az újabb jelentkezőről, céljairól, szándékairól. Mindenki az esélyesekre, az annak véltekre koncentrál, a futottak még kategóriának nincs helye főműsoridőben. Így félő, az RMDSZ-kampány ismét a magyar szavazóknak szól csak, sokkal inkább a jövő évi választásokra hangoló lesz, mint ösvényvágás a románok felé. Ez Kelemen Hunor SZKT-n elmondott kortesbeszédéből is kitűnt, Marosvásárhely visszaszerzéséről beszélt, a májusi EP-választásról, melyből szerinte megerősödve került ki a szövetség.

Sikerként igyekezett tálalni a kormánykoalícióval folytatott együttműködést, hisz lám, következetes munkával megoldották a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét, majd mikor nem tudták orvosolni az úzvölgyi katonatemetőnél történt visszaéléseket, felmondták az együttműködést. Bár igazi vívmányként próbálta tálalni eddigi tevékenységüket, sovány a sikerlista, csekélyek az eredmények, főleg ha a mérlegserpenyő másik oldalára halmozzuk mindazt, amit nem teljesítettek korábbi ígéreteikből, ha odakerülnek azok a fontos kérdések, amelyekben kudarcot vallottak. Azt még a szövetségi elnök is elismerte, hogy az elmúlt esztendőkben a romániai magyarság többet védekezett, mint amennyit építkezett, meglátása szerint több tisztelettel, bizalommal, új lendülettel ez megváltoztatható.

Tiszteletet kíván kivívni az RMDSZ az elnökválasztási kampány során, csakhogy nem lesz könnyű dolga, hisz a román politikai életben a Respektet felülírják az érdekek. A román politikum, de a szellemi elit is már rég egy megalkuvó, bárkivel szövetségre lépő, elveket könnyedén felrúgó alakulatként tartja számon a magyar érdekvédelmi szövetséget, amellyel lepaktálnak, ha nagyon muszáj, de köpködik, ócsárolják, ha a másik táborhoz dörgölőzik. Ezt a viszonyulást tiszteletté változtatni három hónap nem lesz elegendő, de a magyar választók egy részének elismerését is nehéz lesz visszanyerni a tavaszi riogató, román veszéllyel fenyegető, világvége hangulatot teremtő kampány után.

Nehéz feladatra vállalkozott tehát Kelemen Hunor és az RMDSZ, nem azért, mert esélye sincs, hogy Románia államelnökévé válasszák, hanem azért, mert a kampányzászlóra tűzött Respekt el(vissza)­nyerése szinte lehetetlen küldetés.