1990. szeptember első vasárnapján gyűltek össze először, a református egyházközség kezdeményezésére, a falu templomában találkozóra Olasztelek szülöttei, a faluból elszármazottak, és azok leszármazottjai, mindazok, akik valamilyen módon kötődnek Olasztelekhez. Ekkor határozták el, hogy ebben az időpontban minden esztendőben falutalálkozót tartanak. Az évek során az alkalom beíródott mindazok szívébe, akik családi, rokoni, baráti kapcsolatok révén kötődnek a településhez, és így vált egy hétvégét felölelő közösségi ünneppé, melyre mindenkit szeretettel hazavárnak! – áll azon a képeslapon, amelyet az esemény szervezői meghívó gyanánt készítettek. A szöveget megszerkesztők nem túloztak: nem harsány falunap, hanem csendes, békés, örömmel megült családi találkozóra került sor a templom és az iskola ölelésében.
Pénteken és szombaton a művelődési ház fogadta be a szórakozni vágyókat. Koncertezett a baróti Take Me To The Sunrise együttes, megnyitották Tókos Csaba Csodavilág című fotókiállítását, fellépett a vasárnapi iskolások furulyacsoportja, a Cygnini Régizene- és Táncegyüttes reneszánsz táncokat, a színjátszó fiatalok vidám jelenetet adtak elő, a Hajnalcsillag néptánccsoport pedig előadással szórakoztatott. A játszótér az olasztelekiek régi barátai, az anyaországi Ácsi Bakancsos Klub tagjainak köszönhetően volt érdekes: légvárakat szereltek fel, lehetett kincset keresni, bicikli- és ügyességi versenyen bizonyítani.
Vasárnap a református templomot színültig megtöltő ünneplő közösség számára Egyed-Kolumbán László kilyéni lelkész hirdetett igét a Timóteushoz írt második levél 1:14 alapján – A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentszellem által. Mint mondotta, bár a kincs fogalmát sokféleképp meg lehet fogalmazni, valódi – és azok nem tárgyiak – csak néhány van. Ilyen a hit, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, és a gyülekezet, amely a hit megéléséhez segít hozzá. Manapság, amikor annyiféle módon nézhetünk istentiszteletet, hallgathatunk remek előadásban vallásos dalokat, azt mégsem érezhetjük elégnek: mert nem közösségben éltük meg, mert otthon ülve nem érezzük, mennyire összetartozunk, mennyire egymás testvérei, gyerekei és szülei vagyunk. Az olasztelekiek a falutalálkozókon is értik és érzik ezt az áldást – fogalmazott a tiszteletes.
Tüzes-Bölöni Ferenc helybeli református lelkész az ötvenéves kortárstalálkozóra érkezőket üdvözölte, majd az Ácsról érkezett barátaiknak mondott köszönetet, amiért tevékenységükkel évről évre hozzájárulnak a falutalálkozó sikeréhez. Az ácsi Természetjáró Bakancsos Klub elnöke, Tóth János a két település lelki összetartozásáról szólt.
A kortárstalálkozóra érkezők virágot kaptak, és jutott a szép szóból azoknak is, akik óvónőként – Kolumbán Hajnal és Tordai Judit –, majd tanítónőként – Ilkei Julianna és Szabó Csilla – egyengették útjaikat. A Harmónia kórus, a fiatalok gitárral kísért éneklését, Tüzes-Bölöni Noémi és Egyed-Kese Erika szavalatát követően az ünnepeltekhez Bartha Imre szólt, a friss „ötvenesek” közül Egyed Zoltán, Kósa Ilona Imola és Máthé Sándor fejezte ki háláját „az éltető és gondoskodó” Olaszteleknek és a falu közösségének. A következő nemzedék nevében Máté Imre vette át a kezdetektől vezetett emlékalbumokat és a vándorkopjafát. Az ünneplő közönség soraiból Máthé Ágnes, Balázsi László és Molnár Ferenc emelkedett fel, hogy versmondással kedveskedjen, Gere Ignác pedig a befogadásért és az olasztelekiektől kapott szeretetért mondott hálát.
Az ünnepélyt követően a templom előtti téren szeretetvendégség közben egymás társaságának örülhettek, végig lehetett haladni az ötletes falutörténeti ösvényen – az elmúlt évszázadok jeles eseményeit, épített örökségét és örökségét jelenítik meg az igényesen megfestett kőrajzok –, a termékbemutatón meg lehetett csodálni, mi minden terem meg, készül el a dolgos nép keze által.
