A műanyagmentes július után új, még radikálisabb kihívással rukkoltak elő a környezetvédők, arra buzdítanak mindenkit, hogy egy évig ne vásároljon új ruhát.
A szeptember elsejétől indított kihívás célja, hogy felhívja a figyelmet a divatipar súlyosan környezetszennyező voltára, amely vízpazarlással, szén-dioxid-kibocsátással, vegyszeres szennyezéssel jár, miközben évente több milliárd dollárnyi megmaradt ruházattól szeméttelepeken vagy égetéssel szabadulnak meg a fast fashion cégek.
A világ rovarirtószer-felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde pedig a textilanyagok kezeléséhez kapcsolódik. Sajnos a természetes szálak (pamut, len, selyem) ugyanúgy, mint a félszintetikusak, lebomlásuk folyamán metángázt termelnek. A zöldségtől, gyümölcstől eltérően a régi ruhákat nem lehet komposztálni, még akkor sem, ha természetes anyagokból készültek.
A kihívás célja természetesen nem az, hogy ha valakinek nincsen télikabátja, akkor ne is vegyen magának! – áll a felhívásban, de azt is leszögezik, a kutatások szerint az elmúlt 30 évben egy átlagos nőnek négyszeresére emelkedett a ruhatára, aminek az egyharmadát nem is hordja. Az őrült fogyasztásra és az olcsó ruhadarabok valódi árára kívánják felhívni a figyelmet, hisz mint írják, lehet, hogy csak 10–15 lejbe kerül a sokadik cuki kis felső, ám annak akkor is igen súlyos ára van: egy kilogramm pamut előállítása során kb. 3,6 kg szén-dioxid kerül a légkörbe, és a gyártási folyamat során 0,3 kg műtrágyát, 0,3 kg növényvédő szert és 20 ezer liter vizet használnak el. Vagyis egyetlen fehér póló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség (ez a mennyiség egy ember napi ivóvízszükségletét több mint 3 évig fedezné). A textilgyártás az egyik legszennyezőbb iparág: 1,2 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő éves kibocsátással a nemzetközi légi szállítást vagy a tengeri hajózást is megelőzi.
