Egyik oldal szajkózza, mily katasztrofális helyzetbe sodorta az országot az SZDP-kormány, a másik pedig nem győzi dicsérni saját zseniális teljesítményét. Ha a miniszterelnök nyilatkozik, azt halljuk, hogy soha ilyen jól még nem mentek a dolgok kies tájainkon, ha az államelnök vagy az ellenzék, retteghetünk a közelgő válságtól, minden megszólalásuk világvége-hangulatot idéz.

Valójában nem kell szaktekintélynek vagy ellenzéki politikusnak lenni, hogy lássuk, Románia gazdasági helyzete egyáltalán nem olyan rózsás, mint amilyennek Viorica Dăncilă lefesti. A legszembeötlőbb a beruházások hiánya. Már az előző kabinetek is ezen próbáltak pénzt megtakarítani, és e technikát most csúcsra járatták a szociáldemokraták, ráadásul épp egy olyan időszakban, amikor a gazdasági növekedés igencsak jelentős volt. Az elmúlt években, minden ígéret dacára, a GDP alig 0,1–0,2 százalékát fordították autópályák és utak építésére, nem csoda hát, hogy nem szaporodnak a gyorsforgalmi kilométerek, hisz a rendelkezésre álló összeg jobbára javításra, karbantartásra volt elég. Helyi fejlesztésekre 1–1,5 százalékot szánt a kormány, ami önmagában is kevés, hát még ha azt látjuk, hogy ennek egy jó része helyi kiskirályok zsebébe vagy éppen a pártok kasszájába vándorol. S mindez nemcsak azért baj, mert nem közlekedhetünk gyorsan, civilizált körülmények között, mert rossz állapotban van a kórházak, iskolák tetemes része, hanem mert éppen ezeknek a fejlesztéseknek, beruházásoknak kellene megteremteniük ama bizonyos jólét alapjait, helyben maradó és nem külföldre vándoroló pénzt generálniuk.

Az autópályák építésének haszna többszörös. Itthon tarthatják becsülettel megfizetett állásokkal azokat, akik most a jobb kereset reményében külföldre vándorolnak, hosszabb távon pedig az adott régió is vonzó lesz a befektetők számára, akik új munkahelyeket teremtenek és termelnek, stabillá teszik a gazdasági növekedést. Leginkább éppen az építőiparba vonható be az a szakképesítéssel nem rendelkező réteg, amely vagy segélyre várva teng-leng, vagy itthon és külföld közt ingázva tengeti életét. A befektetések hiánya nemcsak a hosszú távú, biztos fejlődést torpedózta meg, de a munkaerő számbeli és minőségi csökkenéséhez is jelentősen hozzájárult. Jelenleg Romániában 3,5 millióan dolgoznak magáncégeknél. Ők termelik meg az 1,2 millió közalkalmazott fizetését és ötmillió nyugdíjas havi járandóságát. Mindez légvárakat építve, csak fogyasztásra alapozva sokáig nem fenntartható.

Jó lenne hát, ha eme tényekre is figyelnének azok, akik most a hatalomért marakodnak. Pénzt osztogatni mindig könnyebb volt, mint okosan befektetni azt, de ha ismét válságba sodródik Románia, azért drága árat fizethetünk nem csak mi, de az éppen uralgók is.