Az utóbbi időben Romániát állandóan kormányválság réme fenyegeti. Pedig a jelenlegi kormány megtette már kötelességét, mint a mór, és mehetne is. Lehet, hogy nem is kellene helyette másik. A most még éppen csak regnáló kabinet ugyanis már szétosztotta az államkasszában levő pénzt, sőt, még azt is, ami nem volt benne.
Megemelték a fizetéseket és a nyugdíjakat kölcsönből, így arról is gondoskodtak, hogy unokáink is megemlegessék jótékonykodó tevékenységüket, amikor kamatostul törlesztik majd a felvett hiteleket. Azok, akik termelőmunkából élnek, máris többet áldozhatnak a fizetésükből a kormány áldásos működése következtében szépen növekvő infláció miatt. Így mindenféle luxuscikkre – mint például az élelem – többet költhetünk. Ha számba vesszük a rendszerváltás utáni kormányok nagyszerű megvalósításait, sokaknak úgy tűnhet, mintha nem is kormányozták volna ezt az országot, de ez nem igaz, hisz munkájuk eredményeit most is és még sokáig élvezni fogjuk. Persze a nép, az istenadta nép mindig többet akar, és most is elégedetlen az elmúlt harminc év kormányzataival. Pedig mennyi minden megvalósult ebben az országban. A baj csak az, hogy bármit is tettek hatalomra juttatott kormányaink, hogy előbbre jussunk, Európa többi országa mindig előttünk jár, mert akiket el akartunk kerülni, azok sajnos nem lassítottak. Pedig a nép által megválasztottak és hatalomra jutottak állandóan terveztek, reformáltak, harcoltak. És hiába mondjuk, hogy nem, igenis voltak eredményeik!
A most kezdődő iskolai év alkalmával ismét eszünkbe jut, hogy mennyit reformálták az oktatást is. Még a tanügyminisztereket is úgy cserélgették, mint az alsóneműt, hogy jobbnál jobbat találjanak. És a pedagógusok is azt szeretnék, hogy minél több tudást gyömöszöljenek be a gyerekek fejébe. A tanulók, de főleg a nem tanulók, ezt nem akarják megérteni. Háborognak a magas óraszám miatt, pedig azt nem lehet csökkenteni, mert akkor sokan állás nélkül maradnak. Az is szép eredmény, hogy már csak alig több, mint háromszáz olyan iskola van, ahol az udvar végén levő budiba járnak dolgukat végezni a tanulók (de olyanról is hallottunk, amely az utca másik oldalán trónol). Soknak nincs működési vagy tűzvédelmi engedélye. De ha működési engedélyek nélkül is működhetnek, akkor miért is lenne azokra szükség? Különben az iskolába járóknak tiszta felesleges jól tanulni, hisz mindazok, akik külföldön dolgoznak, általában most is felülképzettek. Eddigi kormányaink több millió munkavállalót is hozzásegítettek ahhoz, hogy külföldön kaphassanak munkát. Persze sokat vádolták politikusainkat azzal, hogy nem hoztak munkahelyteremtő döntéseket. Ez nem igaz, hisz már oda jutottunk, hogy a Távol-Keletről importálunk munkaerőt. Sajnos, saját munkavállalóink igen igényesek. Nagyobb fizetést akarnak, és ilyenek csak az állami szektorban találhatók, ahol már most is túl sokan tevékenykednek.
A kormányok – különösen a mostani – igenis gondoskodnak az állami szektorban dolgozók fizetésének emeléséről, méghozzá úgy, hogy azok kétszer úgy növekednek, mint a magánszektorban tevékenykedőké. És az egészségüggyel is törődtek. A beígért központi kórházakat, igaz, nem sikerült felépíteni, de aki az állami kórházakkal nincs megelégedve, az mehet a magánklinikákra és magánkórházakba. A laborvizsgálatokra sem kell várni, mert van elég magánlaboratórium, ahol helyben, rögtön vérét veszik a páciensnek és villámpostán készen hazaküldik az eredményt. A gyógyszerellátás meg egyáltalán nem gond, hisz minden utcában várnak ránk a patikák. Az ingyenes orvosi ellátás ellenére bizony sok mindenért fizetni kell, de hát Istenkém, még Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, pedig ő nem akárki volt! Azért is sokan morgolódnak, hogy kevés az autópályánk. Amikor már nagyon hőbörögnek az emberek, mint Moldvában is történt, akkor a kormány intézkedik, és rögtön elfogad egy kormányhatározatot arról, hogy megépítik a sztrádát Jászvásár és Marosvásárhely között, de hát a miniszterek nem állhatnak neki lapátolni. Ha nem sikerül időben átadni egy újabb pályaszakaszt, azért sem a kormány a hibás, hanem a kivitelező. Aki meg attól fél, hogy autóbalesetet szenvedhet, amelyek számában élen járunk Európában, az ne autózzon, hisz a közmondás szerint: lassan járj, tovább érsz. Utazz vonattal, mert az is lassan jár, vagy menj gyalog.