Vasverők – szólította meg a rendezvény megnyitóján Tamás Sándor a kovácsokat, mert hiszen így hívták régen a szakmát. Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid beszédében kiemelte, Háromszék nem csupán gazdag néprajzi hagyományokat és kulturális értékeket őrző térség, hanem élen jár értékeink számbavételében, azok közkinccsé tételében. E számbavétel kiindulópontja egy olyan terv kidolgozásának és megvalósításának, amely a hagyományos népi mesterségek fennmaradását célozza meg, és e folyamat része a kovácstalálkozó is, mondta, kiemelten megköszönve a rendezvény létrehozását Nagy György kovácsmesternek, a folytatáshoz a felpártolást Sepsiszentgyörgy szabad királyi városnak.

A továbbiakban Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser méltatta a kovácstalálkozót, mely immár második alkalommal kerülhetett ki a helyi közösség össze­kovácsolójának szánt főtérre, majd Nagy György foglalta össze a találkozó lényegét: a tiszta szakmához való ragaszkodást, a kiszoruló kovácsmesterségben rejlő művészet megmutatását.

István Ildikó és barátai koncertje adta meg a délután hangulatát, a látványműhelyben sorra izzott fel a parázs a hat országból érkezett kovácsmesterek tűzhelyein, hamarosan kalapácsolás hangja töltötte be a teret. És jól megfért egymás mellett a hagyományos termékek vására és a kovácstalálkozó, a Korzón felállított sátrak árusaitól különösen a férfiembereket vonzotta el a főtér felső részén található látványműhely. Ahol pattogott a szikra, hajlott és idomult a vas, és közben a kohóban olvadt az érc, mígnem egyszer a fiatal harangöntő mester, Slíz Robert azt mondta: most már alkalmas az öntésre. A vörösen izzó, folyékony harangmassza pedig kamerák kereszttüzében belecsorgott az agyagformába, melyet majd ma délután levernek róla, láthatóvá téve a Református Kollégium leendő harangját. A harangöntés után aztán még felizzott néhány tűzhelyen a szén, de mintha a kovácsmesterek ekkorra már elfáradtak volna, egyre kevesebben vették kézbe a kalapácsot – talán a mai bemutatókra készültek már lélekben.