– Milyenre sikeredett a 2018/2019-es szezon?
– Én úgy mondanám, hogy átlagos idény volt a 2018/2019-es – kezdett mondandójához Nemes Áron. – Nem volt rossz, de akár jobb is lehetett volna... Nemzedékváltás zajlik a sportiskolán belül, hiszen tapasztalt tanáraink vonultak, vonulnak nyugdíjba, helyüket pedig fiatal kollégák veszik át. Sajnos, mostanság elég nehéz embert találni, hiszen nagyon le van szűkítve azok köre, akik a sportiskolához jöhetnek edzőnek, és csodálom azoknak a kitartását, akik évente versenyvizsgáznak az ISK-hoz... A sportegyetemek keretén belül „már az elején ki kell választani”, hogy az ember a testnevelői, a sportmenedzsmenti pályára vagy éppen a teljesítménysportra szeretne szakosodni, ám ezt jelentkezéskor a diákokkal nem tudatják, s innen jönnek a bajok. Nagy részük a testnevelést választja, s ha e mellé még egy edzőiskolát is elvégeznek, még mindig szakképzetlennek számítanak. Mindez a rendszer hiányosságai és a törvénykezés pontatlansága miatt van, s egyre nehezebb szakembert találni a sportiskolákhoz. Hetente a 18 óra kötelező óraszám mellett edzőinknek hétvégéken versenyekre kell menniük a gyerekekkel, és ez nagy felelősség, ami a fizetésben nem tükröződik. Nálunk minden versenyhétvége felmérés, ami megmutatja, hogyan edzettél, hogyan dolgoztál, de egyből visszajelzés is a munkánk minőségéről. Voltak bajnokaink, voltak döntős csapataink, de mindennek ellenére egy átlagos idény van mögöttünk.

– Mely szakosztály vagy sportoló eredményével voltál a legjobban megelégedve?
– Mint minden esztendőben, most is a birkózás volt a húzó sportágunk, hiszen 18 érmet szereztek a sportolóink. Melléje az atlétikai szakosztály is felsorakozik több dobogós helyezéssel. Viszonylag friss sportág az asztalitenisz, ahol egy olyan sportolói gárda van kialakulóban, amely a közeljövőben érmeket is hozhat nekünk, illetve utánpótlást biztosíthat a helyi felnőttcsapatnak. Labdajátékokban a kosárlabda az, amelyik jobban áll, s amellett, hogy döntős együttesünk volt az előző szezonban, nagy gyereklétszámmal dolgozunk. A kézilabdában az eredmények váratnak magukra, de azt is eredménynek könyvelhetjük el, hogy mintegy 18 sportolót adtunk át a megyeszékhelyi Sepsi-SIC alakulatának. Utóbbi csapat ifjúsági I-es és II-es korosztályban indít csapatot az országos bajnokságban, s azt kell mondanom, a közeljövő egyik fontos feladata, mozzanata az lenne, hogy szétválasszuk a két klub szerepét, mivel a sportiskolák a városi önkormányzatokhoz fognak kerülni. Én azt tartom normálisnak, hogy ha a polgármesteri hivatal alárendelt intézménye leszünk, az ifjúsági sport a sportiskola keretén belül működjön, s elsődleges célunk az lenne, hogy a Sepsi-SIC égisze alatt tevékenykedő felnőttcsapatoknak mi szállítsuk az utánpótlást.

– Hétfőn kezdődik az új tanév, ami azt is jelenti, hogy a Sepsi ISK számára rajtol az új versenyidény. Hány szakosztállyal, hány edzővel és hány sportolóval vágtok neki a soron következő szezonnak?
– Így van, az új tanév hétfőn kezdődik, de a labdajátékos sportolóink már el vannak fáradva, ugyanis három-négy hét edzés van már mögöttük. A dolog furcsasága az, hogy az alkalmazásban még nem lévő kollégák már egy hónapja dolgoznak azért, hogy a különböző bajnokságokban méltóan tudják képviselni az iskolát. Tavalyhoz hasonlóan most is öt sportággal, szakosztállyal indítjuk az évet, az edzők száma pedig tizenhat. Itt meg kell jegyeznem, hogy a nyugdíjba vonult Kövér Sándor helyett Horovitz Hanna fog atlétikát oktani Révész Katalinnal és Mircea Buhleával egyetemben. Jelen állás szerint a birkózóinkat Kertész Dávid, Hatos Péter, Mátéfi Árpád és Barabás György készíti fel, utóbbi kettő viszont csak fél katedrával van nálunk. Kosárlabdát négyen oktatunk: Bordás Noémi Ágota, Kovasch Norbert, Bernád Levente és jómagam. Az asztaliteniszezők edzője Cocean Valér és Kocsis Balázs, míg a kézilabdában a Szerző Árpád, Kolumbán Anett és Vida Attila hármas tevékenykedik majd. Gyereklétszámunk megegyezik ez előző évekbelivel, azaz 404 fiatal sportolóval foglalkozunk.

– A Sepsi OSK együttesének köszönhetőn a labdarúgás egyre népszerűbb Háromszéken. A sportiskolának egykor volt fociszakosztálya. Nem gondolkodtatok az utánpótlás-nevelés újrakezdésén?
– Megítélésem szerint a labdarúgás mint sport lecsengett a sportiskolán belül az egykori nagy fociszakos tanárok nyugdíjba vonulásával együtt, emellett törvénykezési nehézségek is hozzájárultak a fociszakosztály megszűnéséhez. Amikor még voltak labdarúgóink, rengeteg nehézségbe ütköztünk: egyik bajunk, gondunk az volt, hogy sportolóinkat bármikor eligazolhatták tőlünk, és mi soha semmilyen kárpótlást nem kaptunk utánuk. Így csapataink folyamatosan gyengültek, s az országos bajnokságokban csak foghíjas csapatokkal tudtunk kiállni, és nagyarányú vereségeket szenvedtünk. Mindez nem igazolta vissza azt, hogy a sportiskolának szüksége lenne a focira. Városunkban nagyon jó rendszerű, struktúrájú csapatok, egyesületek működnek, köztük ott az OSK is, és szervezettségükhöz csak gratulálni tudok. Mi ezzel nem tudunk versenyezni...

– Nemrégiben a tornasport és a Mikes Kelemen Líceum területén található szertornaterem körül alakult ki kisebb-nagyobb vita... Mi a ti álláspontotok ez ügyben, s felvetődött-e a tornaszakosztály újraindítása?
– Igen, a szentgyörgyi sportiskolának volt tornacsoportja, de a Bende József, Simon Márton és Dobolyi Gyula nyugdíjba vonulásával megüresedett helyekre nem jelentkezett senki, így át kellett alakítanunk azt a szakosztályt. Továbbá ki kell jelenteni, hogy az igazi éltornasportnak nálunk nincsenek meg a feltételek. Mint a Háromszék olvasói is tudják, az ominózus mikeses teremben edzettünk, amely a 60–70-es években épült. A szereink nagyjából megvoltak, de ez még nem elég, mivel a terem rengeteg szempontból nem felel meg a sportolásra, és ez nagyon beszűkítette a lehetőségeinket. A kialakult vitában már többször elmondtam a véleményemet, s most is elmondom, hogy az ott található szerek 90 százaléka a sportiskola tulajdonát képezi, és senki sem kérdezett meg minket, hogy azokat használhatják-e. Úgy gondolom, a városban rengeteg sportegyesület dolgozik, küzd azért, hogy megmaradhasson, és alanyi jogon senkinek sem biztosítottak termet. Ott vannak az asztaliteniszezők, a műfalmászók vagy éppen a fallabdázók, akik önerőből, különböző támogatók révén építettek termet maguknak. A torna esetében is azt látom, hogy ha az a terem nem felel meg az élsportra, akkor azok az egyesületek, amelyek ezzel a sporttal foglalkoznak, maguk kell hogy előteremtsék a működésükhöz szükséges feltételek. A közeljövőbeli céljaink között nem szerepel a tornaszakosztály újraindítása, hiszen az egy nagyon nehéz folyamat. Továbbá érintené a mostani sportágakat, mivel edzői állást kellene megszüntetni, és ezt jelenleg nem látom lehetségesnek.

– Merre alakultak a sportbázissal kapcsolatos gondok? Hol edzenek az ISK-s csapatok?
– A sportbázissal kapcsolatos dolgainkat nyomon lehet követni a helyi sajtóban, így a Háromszékben is, és azt kell mondanom, hogy ez számunkra egy hullámvasutazás. A jelenlegi állás szerint a munkálatok befejezéséhez szükséges pénz a rendelkezésünkre áll, de az építőnek nem feleltek meg a 2012-ben lefektetett feltételek, és most kivár. Tény, hogy ők ebben az évben nem dolgoztak semmit, s úgy tudom, szerződésbontásra kerül majd sor, ami új helyzetet idéz elő. Nagyon szükségünk lenne arra a létesítményre, s annak, hogy még nincs befejezve, csak a gyerekek látják a kárát. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de a sportiskolának nagy szüksége lenne arra a sportbázisra, hogy eredményesebbek és versenyképesebbek legyünk. A kiemelkedő eredményeket produkáló birkózóink az egykori Kós Károly Szakközépiskola alagsorában dolgoznak, s jó volna, ha tudnánk javítani a körülményeiken. Igazán megérdemelnék! A kosarasok a Mikes Kelemen Líceumban és a Mihai Viteazul Főgimnáziumban edzenek, játszanak, kézilabdázóink a Vadász utcai sportteremben dolgoznak, pingpongozóink a Topspin teremben tevékenykednek, atlétáink a városi stadionban róják a köröket, de különböző edzéseket bonyolítunk még le a Puskás Tivadar Szakközépiskola, a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola sportlétesítményeiben. TRX-terünk is van, ám a súlyzótermünket idéntől nem tudjuk használni, mivel a Székely Mikó Kollégiumban bővült az osztályok létszáma, és vissza kellett adnunk a helyiséget, a felszereléseink pedig elraktározva várnak a jobb jövőre. Ez azt is jelenti, hogy sportolóink már nem tudnak súlyzóedzést tartani, mivel szűkül a sportbázisunk.

– Támogatás szempontjából, pénzügyi dolgokban hogy áll a sportiskola?
– Versenyzésre, fizetésekre mindig megvolt a pénzünk, különösebb akadályba nem ütköztünk. Mi minden évben próbálunk takarékoskodni a pénzzel, megpróbáljuk minél kevesebből, de a lehető legjobban megoldani a szállási és étkezési költségeinket, s ezáltal valamilyen szinten korlátok közt tudjuk tartani a költségvetésünket. A sportolóink szállítását nagyrészt a két mikro- és az egy kisbuszunkkal bonyolítjuk le, s csak akkor bérelünk más szállítóeszközt, amikor nagyon muszáj. Eddig adottak voltak a versenyzési lehetőségek, s remélem, hogy így lesz a közeljövőben is.

– Tervek, célkitűzések?
– Mindegyik szakosztály maga fogalmazta meg célkitűzéseit, de én azt szeretném, ha idén is tudnák azt a szintet hozni, mint az előző tanévben, és ha lehetőség van rá, akkor szárnyaljuk is túl azt. Továbbá jó lenne már papírra vetni egy elképzelést, kitalálni egy stratégiát arra nézve, hogy a kiváló eredményeket elérő Sepsi-SIC kosárlabdacsapatába miként is kerülhetnének be helyi gyerekek, továbbá játéklehetőséget kapjanak a nagy különbséggel megnyert mérkőzéseken, valamint az edzéseken.