Mózes László
Alig választották újra pártja élére, Dan Barna államfőjelöltként máris úgy tesz, mintha nem ismerné a romániai társadalmi és politikai viszonyokat. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) politikusa pénteken eredményesen felülkerekedett a pártelnöki székért vívott küzdelemben, ám egy nappal később Marosvásárhelyen már egy eszményi képet lebegtetett önmaga és lehetséges támogatói előtt, állítván, hogy egy civilizált, modern és kiművelt Romániában az etnikai kérdésnek már meghaladottnak kellene lennie. Az USR–PLUS választási szövetség államfőjelöltje szerint túl kellene lépni az „etnikai megosztottságon”, vagyis azon, hogy minden nemzetiség a saját politikusaira szavaz.
Dan Barna vélhetően még a pénteki győzelmi mámor hatása alatt állította, hogy országa, melynek élére kívánkozik, „civilizált, modern és kiművelt”. Hogy mennyire távol áll ezektől, azt maga is láthatja, csupán válogatnia kellene az elmúlt időszak megrázó történései között. Hogy sok millió állampolgártársához hasonlóan ő maga is azt szeretné, hogy minősítése valóság és ne csupán vágyálom legyen, az bizony szép és nemes törekvés, ám ettől a valóság még nem változik. És az a politikus, aki úgy próbálja magához édesgetni szavazóit – jelen esetben a magyar nemzetiségűeket is –, hogy nem a tények megbízható, szilárd talajára építkezik, hanem az illúziók légvárába költözik, bizony nem jár el tisztességesen.
Mi több, Barna szerint azért kell túllépni az etnikai megosztottságon, mert Románia valójában európai, nyitott állam, ahol az állampolgárság többet jelent, mint egy adott nemzetiséghez való tartozás. Egy adag jóindulattal indoklásának első részével akár egyet is lehetne érteni, Románia valóban európai állam, viszont nyitottságával kapcsolatosan már könnyen lehet ellenpéldákat találni, ám hogy az állampolgárság felülírná a nemzetiségi hovatartozást, ez már durva ferdítés. Hiszen az állampolgárság nem csupán a nemzeti kisebbségek esetében nem írhatja felül az identitástudatot, hanem számos romániai román ajkú esetében maga a regionális identitás is jóval erősebb, mint az állampolgárságot igazoló okmány. Jobb helyeken ez már nem is vita tárgya, alaptételként elfogadott, hogy a sokszínűség, a kultúrák változatossága érték.
Szemlélete e tekintetben a korszerűség látszatától is távol áll, inkább aggasztó, kozmopolita magatartásra valló. Persze, ha igazán akarta volna, Dan Barna fogalmazhatott volna másképp is, ha már a magyar szavazók kegyeiért is verseng. Mert valóban nem tökéletes az etnikai alapú politizálás, de térségünkben pillanatnyilag ennél jobb lehetőség nincs. Éppen ezért nyilatkozhatna megértőbben, elismerve, hogy sokasodnak a megoldatlan vagy nehezen megoldható nemzetiségi ügyek, s mondhatná, szövetsége ezek megnyugtató rendezésében érdekelt. Egy szó, mint száz, fogalmazhatna emberibb hangon. Ehelyett illúziókat közvetít és szőnyeg alá sepri a közösségi megalázást, a kisebbségi gondokat. Lelke rajta, de szavai így már nem a megmentés, hanem az ámítás ígéretét hordozzák.
