Bár tíz éve annak, hogy törvény szabályozza a vakációs jegyek rendszerét ezen a téren, a belföldi turizmus fejlesztését, valamint a szociális célokat szolgáló cafeteria rendszer közszférába történő bevezetése hozta meg a fellendülést. László Endre turisztikai szakemberrel, a székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM) klaszter elnökével az eddigi tapasztalatokat vettük számba mind a felhasználók, mind az értékjegyeket elfogadó egységek szemszögéből.
Romániában három papíralapú és/vagy elektronikus vakációs jegyeket kiállító egység szerezte meg a forgalmazási jogot: az Edenred, az UP és a Sodexo, a forgalmazók honlapján pedig megtalálható azoknak a turisztikai egységeknek a névsora, ahol fizetési eszközként elfogadják az értékjegyeket, illetve a kártyás fizetés esetében rendelkeznek megfelelő leolvasóval.
László Endre egyértelműen pozitívan értékeli az üdülési utalványok által hozott változásokat. A haszonélvezők szempontjából aligha kell magyarázni a hasznosságot, hiszen azon túl, hogy egy nyaralás ára legalább 1450 lejjel kevesebbe kerül, mint korábban (természetesen, ha egy családban mindkét házastárs kap ilyen jegyet, akkor ennek duplája használható fel), egyfajta ösztönző is arra, hogy tényleg elutazzanak pihenni, ami valójában a munkaképesség növelését is eredményezi.
Magyar minta
Magyar mintára, ahol már a kilencvenes évek végén bevezették a rendszert, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara akkori elnöke mint a turisztikai irodák egyesületének vezetőségi tagja és turisztikai szakember szorgalmazta az üdülési csekkek bevezetését. Herman Rosner Lucia Morariuval, az akkor egyik legnagyobb turisztikai iroda tulajdonosával, egykori szakállamtitkárral együtt sürgette a törvény megalkotását, sokáig kevés sikerrel.
Magyarország és több más ország példája, na meg a kifejtett lobbi aztán nálunk is beért, bár mindaddig, amíg a közszféra nem lépett, vagyis nyolc éven keresztül a munkaadók a lehetőséget nem használták ki. László Endre szerint ennek több oka is van, hiszen addig, amíg nincs megfelelő mennyiségű jegy a piacon, a szolgáltatók sem érdekeltek abban, hogy elfogadják a jegyeket, így az elfogadóhelyek köre több évig nagyon korlátozott volt. Másrészt a munkaadók pluszjuttatásként adhatták volna alkalmazottjaiknak, ám erre sem akkor, sem most nem tudnak áldozni a legtöbben. Ez 2017 végétől változott némiképp, amikor már csupán 10 százalékos adót kellett fizetni a jegyek után (az adó korábban 16 százalékos volt), és a munkaadó továbbra is mentesült a járulékfizetés alól. De a tapasztalatok szerint, a felhasznált jegyeknek így is csupán mintegy 15 százaléka származott tavaly a magánszférából. Ekkor mintegy 250 millió euró értékben bocsátottak ki vakációs jegyet országos szinten, és ha figyelembe vesszük, hogy a magánszférában az 1450 lej legtöbb hatszorosát is adhatnák, azt jelentheti, hogy nagyon kevés munkaadó tud, illetve akar élni ezzel a lehetőséggel.
Elfogadók félelmei
László Endre kérésünkre részletesen kitért azokra a félelmekre, amivel az elfogadó egységek – legtöbb esetben alaptalanul – a vakációs jegyekhez viszonyulnak. Elsősorban attól tartanak, hogy a jegyek ellenértékét nem kapják meg a kibocsátóktól. Pedig érdemes tudni, hogy a három szakcég fizetés nélkül nem is állítja ki a jegyeket, illetve nem tölti fel a kártyákat. Tulajdonképpen garanciát vállalnak arra, hogy a fedezet létezik, sőt, a törvény értelmében az erre a célra számukra átutalt összegeket nem használhatják másra, csakis a felhasznált jegyek értékének törlesztésére. A turisztikai szakember szerint sok elfogadó egység tulajdonosa azért elégedetlenkedett, hogy a jegyek után bizonyos illetéket számolnak fel az azt kiadó cégek. Ez természetes, véli a szakember, hiszen egyfajta banki tevékenységről van szó, de úgy védhető ki, hogy a turisztikai szolgáltatások árába eleve bele kell számolni ezeket a költségeket is. László Endre nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is, hogy a törvény tiltja, sőt jelentős összegekkel bünteti, ha külön árat szabnak meg azoknak a vendégeknek, akik üdülési csekkel fizetnek.
Ennek kapcsán kérdeztünk rá, hogy a tapasztalatok szerint mennyiben drágultak általában a turisztikai szolgáltatások a vakációs jegyek szélesebb elterjedése óta. László Endre szerint – bár konkrét idei statisztikai adatok még nem állnak rendelkezésre – a drágulás egyértelmű. Ám a közgazdaság alaptörvénye szerint, ahol nő a kereslet, az a kínálatot, illetve annak értékét is befolyásolja.
Határidők
Az elfogadó egységek továbbá az elszámolás határideje miatt is ódzkodnak. A jogszabály 14–30 napot ír elő kötelező elszámolási határidőnek a papíralapú jegyek esetében, ám fontos hangsúlyozni, hogy ez munkanapot jelent. A kártyás, vagyis elektronikus fizetés esetében az összeg a tranzakció befejezésének pillanatában a szolgáltató számlájára kerül. Ám itt is fontos, hogy a kártyaolvasó időszakos (például napi) lezárása is megtörténjen, hiszen technikai szempontból ekkor válik végelegessé a tranzakció.
A felmerülő problémák miatt a klaszter készített egy felmérést, hogy a székelyföldi (Kovászna, Hargita, Maros megyei) turisztikai egységek milyen mértékben fogadják el az üdülési csekkeket. A régió átlaga körülbelül megfelel az országos, valamivel több, mint 30 százalékos aránynak, ám érdekes, hogy székenként ez is változik: Udvarhelyszéken például valamennyivel magasabb, mint Csíkszéken vagy Háromszéken.
A turisztikai miniszter napokban tett nyilatkozata, miszerint az idényen kívüli felhasznált jegyek értéke 2080 lejre növekedne, üdvözlendő változás lenne – véli a klaszter elnöke, hiszen így a szálláshelyek kihasználtsága növekedhet, ám az, hogy kizárólag kártyára utalják a pénzt, nem jó megoldás, hiszen rengeteg olyan kis panzió van, ahol az elfogadásnak nincsenek meg a feltételei. Egyébként a tapasztalat azt mutatja, hogy már öt szoba és egy átlagos forgalom esetében érdemes kártyaolvasót szerelni.
A bumm elmaradt
Az idei szezon eredményeinek összesítése még nem történt meg, a tavalyra várt bumm viszont elmaradt. Háromszéken az ágazat az eddig is mért bővülés közelében maradt, vagyis 11 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint egy évvel korábban. Ez a szakember szerint első látásra meglepő, ám ha figyelembe vesszük, hogy az értékjegyek egy évig használhatóak fel, bizonyára sokan még a tavaly kapott kedvezményt használták idén is, nem beszélve az idei jegyekről. Ezért idénre várható egy lényegesebb bővülés. Egyébként 2018-ban összesen 118 724 turista látogatott Háromszékre, ennek közel kilencven százaléka belföldről érkezett.
Hosszú távon
Mint minden ilyen jellegű intézkedés, az üdülési csekkek rendszere is hosszú távon fejti ki igazán jótékony hatását – hangsúlyozza László Endre. Ezért biztató, hogy minden költségvetési nehézség ellenére egyelőre ugyan nyilatkozatok szintjén, de a kormány folytatni kívánja az 1,2 millió közalkalmazott számára indított programot. Így talán a magánszféra is nagyobb arányban be tud kapcsolódni, a szolgáltatók pedig nem csak a bővülő bevételek miatt, hanem a megfelelő fejlődési kilátások okán is növelik kapacitásukat, s új szereplők is megjelennek. Főleg az úgynevezett három-négy csillagos kategóriában, illetve a vidéki panziók esetében. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a háromszékiek inkább a közelünkben lévő szolgáltatásokat veszik igénybe, így a székelyföldi turizmus is megfelelő fejlődési lehetőség előtt áll.
