A kétszázadik nem egy szokványos, hagyományos cserefából készült székely kapu, hiszen vannak benne honfoglalás kori sírokban talált lóvereteken használt motívumok, de kopjafás jelképek is fellelhetők rajta. Galambdúccal együtt hozzávetőleg 2,80 méter magas. Pethő Sándor vallomása szerint tizennégy éves korában vett először vésőt a kezébe és kezdett faragni. Édesanyjától, a nemezelő Lukács Olgától és nagyapjától lopta el a mesterséget. Tizenhét-tizennyolc éves kora óta farag önállóan kapukat, az első nagyobb méretűt egy nyári szünidő alatt készítette el. A fafaragás titkait autodidakta módon sajátította el, nem végzett népművészeti iskolát, nem járt a Haszmann fivérekhez, autóvillamossági osztályban végzett a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceumban. Első kisebb tárgya egy faragott asztal volt, kezdetben sulykolókat is készített. A hobbiból végül megélhetés lett, működési engedélyt váltott ki és nekifogott dolgozni. A kapuk elkészítésénél Orosz Antal és Páll Barna helybeli faragó segíti. Huszonöt esztendő alatt a Pethő-műhelyben 200 székely kapu készült.

A Torján faragott kapuk Magyarországra, Kanadába, Spanyolországba, Finnországba és Hollandiába jutottak el. A legtöbb Magyarországra került, Torja négy testvértelepülésének, Gádorosnak, Kistarcsának, Bálványosnak és Csokonyavisontának ajándékoztak a Pethő-műhelyben készült székely kapukból. Pethő rönkfából életfákat is készített, az egyik Torján az Árpád-szobor előtti kis parkban, három pedig Szentkatolnán látható. Minden kapura más és más mintát rajzol. Hagyományos háromszéki mintákat használ, de Huszka József mintáiból is ihletődik. Mélyfaragással dolgozik, ami nem igazán volt hagyományos e vidéken, de ettől egyediek és könnyen felismerhetőek a munkái. Idén sem ült tétlenül a fafaragó, hiszen a futásfalvi búcsúra a művelődési otthon elé állított a torjai önkormányzat megbízásából székely kaput, majd a magyarországi Beregsurány, Torja legfrissebb testvértelepülése következett, ahová a júliusi falunapokra egy nagy méretű és egy gyalogkaput készített.