Aki azt hitte néhány héttel ezelőtt, hogy Tăriceanuék pálfordulásával bukik a Dăncilă-kormány és hamarosan új miniszterelnöke lesz Romániának, nagyot tévedett. Olyan játszmák, taktikázások kezdődtek, amilyeneket még a merészebbek sem nagyon jósoltak. A szociáldemokraták foggal és körömmel kapaszkodnak a hatalomba, az ellenzék csak ímmel-ámmal próbálja megbuktatni őket, az áruló ALDE lassan semmivé foszlik, a nagy machinátor, Victor Ponta pedig röhög a markába, mert már nemcsak az idő dolgozik neki, hanem politikai ellenfelei is úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. A teljes zűrzavar pedig újra teret nyitott a piszkos játékoknak.

Úgy tűnik, saját csapdájába esett az államelnöki babérokra pályázó és az ettől a lehetőségtől megfosztott, sértődött Călin Popescu-Tăriceanu. Bosszúszomjasan paktumot kötött az ördöggel, Victor Pontával, és most szépen lassan eltűnik mögüle a pártja – a hatalom és pénz csábítása nagyobb, erősebb, mint a fővezér szava. Taktikáznak az SZDP-sek, előbb Teodor Meleșcanut vásárolták meg, majd jó pár minisztert is szereztek, csakhogy ne kényszerüljenek egy politikai összetételében megváltozott kormánnyal a parlament elé. Tăriceanu pedig szinte tehetetlen, fogynak az emberei, és ha kizárja az árulókat, frakció nélkül marad a képviselőházban is. Újra megmutatta sötét oldalát a román politikai elit: bárki megvásárolható, nincsenek elvek, eszmék, csak pénz van és hatalom. Egyelőre mindkettő a szociáldemokraták kezében.

Hogy mi lesz ebből az egészből, meddig húzódik a kormányválság, senki nem tudja. Klaus Iohannis tegnap megerősítette, amit néhány napja mondott: sem ideiglenes, sem teljes hatáskörű minisztereket nem nevez ki többé Dăncilă kérésére. Ha tartja magát szavához, a jelenlegi kabinet működésképtelenné válik, lassan alig marad tisztségben tárcavezető. Fenntartható egy kormány, amelyben kulcspozíciók betöltetlenek? Romániában minden lehetséges. Viorica Dăncilă arra játszik, hogy legalább az államelnök-választásig pozícióban maradjon, késlelteti a parlamenti szavazást, amelybe belebukhat, és könnyen lehet, hogy sikerül is neki, hisz az újabb mandátumra pályázó Iohannisnak is szüksége van az ellenségre, akit kétnaponta ostorozhat.

Csakhogy közben az ország ügyes-bajos dolgaival senki nem foglalkozik, a saját érdekek mindenik táborban felülírják a közösségi érdekeket. Vívják vérre menő, piszkos hatalmi harcukat, és úgy tűnik, egyiküket sem zavarja, hogy Románia egyre reménytelenebbül sodródik mint kormányos nélküli hajó a viharos tengeren.