Éjfél után a szív másként dobog,
amíg a lomha tollal álmodok,
kezembe véve így varázsolok,
serény ritmusra kelnek víg sorok,
virágokat ha egybefűzhetek
madárdalokkal, minden úgy lebeg,
a versben él a fény, a langymeleg,
derűre vágynak mind az emberek,
holott tudom, gyűrött a perc s a nap,
elönti életünk a híg salak,
fakó lett már a fény, fakó az arc
és megfizethetetlen lett a sarc,
nem is tudom, van még csöpp értelem
köröttünk, vagy csupán a végtelen?
