Az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) új sorozatot indított útjára: műgyűjtők gyűjteményét vagy abból készült válogatást mutatnak be a sepsiszentgyörgyi kiállítótérben. A sorozatot a Böhm család gyűjteményéből származó, 1945 előtti erdélyi képzőművészek által készített festmények csodálatos válogatása nyitotta meg tegnap délután.
A műgyűjteményt id. Böhm József alapította meg. A Nagyvárad és Szatmár környékén tevékenykedett orvos számos festővel, azok rokonával került kapcsolatba, gyűjtőszenvedélye a festészet szeretetéből fakadt. Az 1980-as évek elején Németországba emigrált Böhm család természetesen a festményeket, szobrokat is átmenekítette új hazájába, ahol ifj. Böhm József – maga is orvos – gyarapította, illetve bővíti folyamatosan az édesapja által megalapozott gyűjteményt.
A tegnap délutáni tárlatmegnyitón a magángyűjtemények kelet-európai sorsának alakulásáról, az azelőtt rejtőzködő és az azután felbukkanó (a kommunizmus bukása lévén a mérföldkő) műegyüttesekről Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese beszélt.
Szücs György ismertette a Böhm-gyűjteményből való válogatás szempontjait, és beszélt arról is, hogy a kiállítás, bár jó néhány helyen megfordult már, Sepsiszentgyörgyről meg éppenséggel Marosvásárhelyre vezet az útja, mindig szolgáltat újdonsággal a műbarátok számára, hiszen mindig az adott tér mondja meg, milyen képek kerüljenek egymás mellé. Beszélt a művek és a művészek közti, olykor áttételes összefüggésekről, rögtönzött művészettörténeti előadásában nagyra értékelve a szerteágazó, de csupán erdélyi képzőművészek alkotásaiból álló gyűjteményt.
Az EMŰK-beli kiállításra eljött ifj. Böhm József is, aki – folytatva a művészettörténész gondolatát – elmondta, Erdélynek a kulturális sokszínűség a különlegessége, ezért kerültek be a gyűjteménybe nem csupán a Nagybányán megfordult festők, illetve nem csupán magyar alkotók művei. Hozzátette, világszerte alig ismertek az erdélyi festők, bár – csak a második világháború előtti generációkat megvizsgálva – a legtöbben közülük megfordultak Európa kulturális központjaiban, benne voltak koruk művészeti vérkeringésében, mégis, különböző tematikus tárlatokon meglehetősen kevés alkotásukat állítják ki. Megjegyezte, gyűjteményének utaztatásával többek közt az is a célja, hogy újra felfedeztesse az erdélyi művészetet, és ebben számít európai kultúrdiplomáciával foglalkozó fia támogatására is. Végezetül a képekről is beszélt, hiszen majd mindeniknek története van – a kiállításmegnyitón részt vevő nagyszámú közönség nagy derültsége közepette mesélte el, hogy édesapja Macalik Alfrédot is kezelte, és egyik beteglátogatásán a festő második felesége mondta az orvosnak: a pincében vannak Macaliknak az első feleségéről készített festményei, vigye el mindet.
