„A kiállítás célja: úgy megfogalmazni a magyar népi motívum- és formavilágot, hogy az a ma élő ember számára beilleszthető legyen a használati és dekoratív ízlésvilágba, de a magyar hagyományos jellege megmaradjon” – hangsúlyozta Tóth-Birtan Tinka, a Guzsalyas Alapítvány elnöke az Erdélyi élő népművészet című tárlat csütörtöki megnyitóján. A sepsiszentgyörgyi Míves Házban kiállított míves alkotásokat szeptember 29-ig nézhetik meg az érdeklődők.
A népi tárgyi kultúra majd minden területét képviselik azok a kézműves munkák, amelyek ötvenhárom erdélyi népművész műhelyéből kerültek ki. A faművesség, kovácsolás, fazekasság, viselet- és ékszerkészítés, nemezművesség mesterei, valamint a lakástextíliákat készítők, hímes tojást írók, vessző- és csuhéfeldolgozók olyan munkái láthatóak a kiállításon, amelyek egy része eredeti darabok rekonstrukciója, mások hagyományos minták és formák felhasználásával készült újragondolt alkotások. A kiállítást méltató Kinda István néprajzkutató azt mondta: „Az itt kiállító alkotók olyan jó érzékkel megáldott specialisták, akik választott foglalkozásformájukban tovább képezték magukat. Valamennyiükre jellemző, hogy a valamikori házi munkát, a háziipari és kisipari tevékenységeket mesteri szintre emelték – sokuknak a magyar kormány részéről visszaigazolt elismerése is van erről. Nagyon szerencsések, mert a munka a hobbijuk. Végletesen elhivatottak, nagy részük választott szakmájának él, jobb esetben a szakmájából.”
A Székely Nemzeti Múzeum munkatársa kiemelte, hogy az erőltetett iparosítás és urbanizáció végzetes csapást mért a megrendelő és az alkotó közösségekre egyaránt, csupán búvópatakszerűen maradtak fenn egyes foglalkozásformák, elsősorban azok, amelyeknek a termékeit igényelte a népesség, és amelyeket az ipar sem tudott helyettesíteni. A fogyasztói igényeket nemcsak kiszolgálni, hanem alakítani, fejleszteni is szükséges – mondta a szakember. „Szoktassák hozzá vásárlóikat, hogy bizonyos határokon túllépő igényeket, formai, színbeli, anyagbéli elvárásokat a szakmájára büszke alkotó már nem teljesít. Ugyanakkor a szakmai szabályszerűségek betartása mellett fontos a kísérletezés, az új utak, megoldások keresése, mint ahogy a mai tárlaton is látjuk.”
Kinda István arra biztatta az alkotókat: „A kistáji hagyományokhoz való ragaszkodás mellett törekedjenek az egyéni népművészi hang, forma- és díszítmény kifejezésre juttatására. A kézműves alkotások ne legyenek tökéletesek! Napjainkban tökéletes terméket már egy gép is tud csinálni. Tükröződjön bennük az alkotó ember mivolta. Legyen a kézműves termék ismertetőjele a kiszámíthatatlan egyediség! Ha az ember egyedi tárgyat birtokol, úgy érzi: kincset birtokol.”
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy vándorkiállításról van szó, hisz a májusban Válaszúton megnyitott tárlat második állomásáról van szó. A budapesti Hagyományok Háza Hálózat – Erdély és a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány közös szervezésében rendezett erdélyi népművészeti panteon sepsiszentgyörgyi társszervezője a Guzsalyas Alapítvány, utóbbi méltó házigazdának, társszervezőnek bizonyult, olyan gyűjteményt sikerült bemutatni a közönségnek, amelynek minden darabja igényesen kimunkált és magán hordozza alkotója egyéniségét. A Hagyományok Háza Hálózat – Erdély képviselője, a kiállítás kurátora, a sepsiszentgyörgyi származású László Eszter lapunk kérdésére elmondta, a Hagyományok Háza idén tíz civil szervezettel működik együtt Erdélyben, amelyeknek célkitűzései beleillenek a Hagyományok Háza küldetésébe. Az Erdélyi élő népművészet kiállítással az a céljuk, hogy a legszínvonalasabb alkotásokat készítő mesterek munkásságát népszerűsítsék, ismertté tegyék őket, rangos vásárok felé irányítsák és további minőségi termékek készítésére ösztönözzék őket – mondotta.
