Negyedik alkalommal szervezték meg Feldobolyban a Szilva napja eseménysorozatot. A szép idő, a gazdag programajánlat nem csak a helybélieket csalogatta ki az iskola kertjébe, elszármazott feldobolyiak, máshonnan érkezett vendégek is ott voltak a szombati rendezvényen.
Szervező volt a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület, a rendezvény támogatója a megyei tanács, a helyi önkormányzat, más támogatók. Elmondásuk szerint a feldobolyi Szilva napja célja a vidéki hagyományok őrzése, a bevált természetes receptek népszerűsítése.
Az ünnepélyes megnyitó során Kelemen Szilárd szervező kijelentette: a Szilva napjának, a hagyományos szilvaíz készítésének köszönhetően Feldoboly is felkerült a gasztronómia és a világ térképére.
Ünnepi beszédében Kanyó Antal nagyborosnyói alpolgármester elmondta: a falunapot egy kis lekvárfőzéssel és egyebekkel kívánták kiegészíteni, ahol be tudják mutatni a helyi hagyományokat is a látogatóknak. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke további támogatást ígért „a kicsi falu csodálatos ünnepének” jövőbeli megszervezéséhez. A szilva ünnepének lényege, hogy nemcsak egyszerű falunapról van szó, hanem témája van, lelke, tevékenysége és eredménye is van – hangoztatta Tamás Sándor.
Ilie Nicolae polgármester a maga során nagyra értékelte a feldobolyi egyesület munkásságát, hangsúlyozta, az önkormányzat támogatta és támogatni fogja tevékenységüket.
A Szilva napjára Tamás Sándor vendéget is hozott Novák Csaba Zoltán Maros megyei szenátor személyében. A vendéget Vajda Zsigmond zsűritag a tavalyi szilvaünnepen készült lekvárral ajándékozta meg. A Szabadtűzi Lovagrend tagja az elmúlt három év lekvártermésének bizonyítékát, három, dátumozott üvegbe zárt szilvaízt tett a maga során a színpadra.
A Szilva napja fénypontja minden évben a szilvalekvár főzése, de többen mondogatták, hogy a szilvából pálinkát is lehetne főzni… Idén mindössze három csapat nevezett be a lekvárfőzésre, habár az iskolakertben ennél sokkal több üstnek is lett volna hely. Az üstök mellett forgolódó Csoma Sándor és Csoma Csaba elmondták: kevesen vállalják a lekvárfőzést, mert bizony kemény munkáról van szó. A két feldobolyi résztvevő reggel nyolckor gyújtotta meg a tüzet az üstök alatt, arra elő kellett készíteniük a tisztított, magozott szilvát. Nyolc óra kell a főzéshez, időközben folyamatosan kell kavargatni, nehogy odakapjon – sorolták a tennivalókat. Régebben hét-nyolc vagy még több asszony ülte körül az üstöt, felváltva kavargatták a lekvárt, beszélgettek, így hamarabb telt az idő az egész napos munka idején – elevenítették fel a múltat. Hogy melyik irányba kell kavarni, milyen sebességgel, azt már nem árulták el, ez a feldobolyi lekvárfőzők saját titka – mondták viccesen.
Dr. Sikó-Barabási Sándor megyei főállatorvos, a Szabadtűzi Lovagrend lekvárbíráló zsűrijének elnöke a maga során úgy értékelte, legalább tíz lekvárfőző csapat is tevékenykedhetne a Szilva napján, de akár az oroszhegyi szilvaünnephez is felfejlődhet az esemény, ott harminc csapat is részt vesz a főzésben. A zsűri kiválónak értékelte mindhárom csapat főztjét, sőt, a szilva hozzáadásával készült vaddisznópörköltet is nagyra becsülték.
A lekvárfőzés mellett a szervezők gondoskodtak a vendégek szórakoztatásáról, ellátásáról. A színpadon több együttes is fellépett, a gyermekek számára hagyományos foglalkozásokat biztosítottak. Közreműködött a lécfalvi ifjúsági fúvószenekar is Kertész Barna karnagy vezetésével.