Amilyen gyors és természetes volt a megkeresésre adott válasz, olyan magától értetődő volt az is, hogy a két sepsiszentgyörgyi fiatalember vállalkozásba kezd. Talán ebből származik az is, hogy a kérdésekre röviden, tárgyszerűen válaszolnak.

„Szeretjük, amit csinálunk, kényszerből biztos nem tennénk bele ennyi munkát, ennyi energiát. Bár ugyanaz az elkészítési folyamat, de mindig más az eredmény. Olyant tudunk nyújtani az embereknek, amit személyesnek éreznek és nekünk is változatos”. Az apróbb reklámtárgyakat, használati és dísztárgyakat előállító, vagyis textilanyagokat, pólókat, bögréket, gyújtókat, golyóstollakat és egyebeket különlegessé és vonzóvá, egyszóval személyessé alakító vállalkozást még addigi munkahelyükkel párhuzamosan indították a fiatalok.

Nem volt ugyanis sem „amerikai nagybátyjuk”, sem külföldi munkával szerzett befektetni való pénzük. (A külföldi, jól fizető munkával kapcsolatban egyébként az a véleményük, hogy aki itthon kíván élni és dolgozni, annak nagy kiesés, ha ilyesmibe belevág. Hiszen az ott eltöltött idővel pont a vállalkozáshoz legfontosabb tényező, a kapcsolatrendszer sérül.) Megvolt azonban a vonzalom, s bár Tamás alapképzése pszichológus, mesterijét menedzsment szakon végezte, Hunor pedig CNC-gépek programozásával foglalkozott, s hamar rájöttek, hogy nem másoknak, hanem maguknak kívánnak dolgozni. A művészetiben számítógépes grafikával „megfertőződött” Tamásnak már akkor vonzó volt ez a világ, a pólók megszemélyesítése hobbijává is vált, Hunor pedig a bezártságtól igyekezett szabadulni. A tanulópénzt azonban nem lehetett megspórolni, az első két évben inkább vitt, mint hozott a vállalkozás, pedig a napi tizenkét-tizennégy órás munkaidő sem volt ritka ebben az időszakban. De bizakodtak, mert látták, hogy van igény erre, nem csupán kis tételben, hanem a cégek számára is.

Az üzlet megnyitása

A kereslet, s vele a megrendelések volumene azonban csak apránként indult növekedésnek. Az első időszakban napi két-három pólót szitáztak (bár az új, digitális technológiával is ismerkednek, még mindig ez a módszer a legelérhetőbb és a leginkább megfizethető), ma már van olyan nap, amikor akár ötszáz trikó is kikerül a műhelyből. A növekedés pedig töretlen, a bővülési kényszer szinte állandó – főleg amióta a város egyik legforgalmasabb részén, az 1918. december 1. úton megnyitották kis üzletüket. Most készülnek új műhelyt nyitni, jelenleg öten dolgoznak, de már tudják, hogy októbertől további munkatárssal kell bővülniük. A bemutatóüzlet a kisebb tételben vásárló magánszemélyeknek vonzó, a cégekkel való együttműködés sokkal nagyobb erőfeszítést igényel. Hiszen legtöbbjüknek kialakult az együttműködése más, hasonló cégekkel, ügyfeleiket így csakis azzal tudják megfogni, ha az ár-érték arány, amit kínálnak, kedvezőbb. De egy-egy új megrendeléshez ebben az esetben is elengedhetetlen a próbamunka.

Tanulni, de honnan?

Talán korántsem meglepő, hogy egy manapság induló vállalkozás szakmai fejlesztésének legfontosabb eszköze az internet. Legyen szó technológiai kérdésekről, új felszerelésről, gépről, alapanyagról, módszerről, vagy éppen az eladhatósághoz elengedhetetlen marketingmunkáról, a világháló nyújtja a legtöbb lehetőséget. „A Google a legjobb barátunk” – mondják viccesen a fiatal vállalkozók, bár tapasztalták, hogy az csak a kiindulópont, személyes kapcsolatok, tanácsok nélkül aligha lehet boldogulni. Hiába vásárolnak a hirdető oldal segítségével egy gépet, ha annak működtetéséhez tanácsra is szükség van. De a nyersanyagok beszerzése is jobbára a világhálón történik, így a munkaidő java része az internetezéssel telik el. Hunor egyébként a kamara és az ifjúsági szervezet által indított vállalkozói iskolát is „elvégezte”, és rendkívül hasznosnak találja ezt a tanulási, tapasztalatszerzési és kapcsolatépítési programot, ezért idén is bekapcsolódik.

Az eszközökön, lehetőségeken túl mégis a kitartás a legfontosabb eleme egy vállalkozásnak – mondják egybehangzóan. Ha egyedül a jövedelmezőség lenne a szempont, többször is abbahagyhatták volna már, de néhány hónapos kihagyás is azt jelenti, hogy mindent elölről kell kezdeni. S ha néha nem is jön ki a számítás, mindketten bízhatnak barátnőjükben is, akik – állandó munkahelyük lévén – kisegítik őket.

Konkurencia és/vagy együttműködés

Termékeik piacán van konkurencia, de ez inkább segíti, mint akadályozza őket a fejlődésben. Annál is inkább, mert nem a versenyfutásban, egymás piacának az elhalászásában, hanem a kölcsönös segítésben érdekeltek, legyen szó alapanyagról vagy éppen valamilyen technikai kérdésről a textilre szitázó hasonló vállalkozásokkal jó viszonyt alakítottak ki.

A technológiai fejlesztésben a fiatalok szintén a kitartást, a folyamatosságot tartják szem előtt. Most kívánnak beszerezni egy úgynevezett DTG-nyomtatót, ami újabb lehetőségeket tartogat. A beruházás megvalósításához kockáztatnak is, hiszen nem olcsó gépekről van szó, de remélik, kihozza az árát. Banki kölcsönben viszont nem gondolkodnak, inkább a pályázati lehetőségeket igyekeznek kihasználni, és a pályázatírásban már némi tapasztalatra is szert tettek.

Nemrég a Háromszéki Közösségi Alapítvány által indított Helyi Vállalkozás márkanevet is megszerezték, ami szerintük nem költség, hanem természetes dolog. Miért ne támogatnánk azt a közösséget, aminek részesei vagyunk? – mondják, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen márkanévnek konkrét hozadéka is van.

A vállalkozói környezetet megfelelőnek tartják, ám a megbízható, szakértelemmel is rendelkezező munkaerő hiányával gyakran szembesülnek. Furcsának tartják, hogy egy alkalmazásnál a munkavállaló első kérdése a fizetés, ráadásul megfelelő tudás nélkül kérnek nyugati szintű bért. „Az első munkahelyemen aláírtam a szerződést, azután tudtam meg, hogy mennyi a fizetésem” – mondja Tamás, ám vállalkozóként nem ezt tapasztalja.

Amikor közös vállalkozásuk egy lehetséges jelmondatáról kérdezzük őket, Hunor és Tamás kis gondolkodás után szinte egybehangzóan vágja ki: „levegőn kívül bármire nyomtatunk” majd nevetve teszik hozzá: „de ha kell, akár levegőre is”.