Magyar, angol, román, francia és még ki tudja hány nyelvű szórólap, plakát, műsorfüzet, reklám, híres ember fotója, közismert közösségi eseményről tudósító mondatfoszlány, tragédiákat dokumentáló fénykép –, öröm és bánat, csupa emberi és életszerű lenyomat, amit Benedek Levente az elmúlt tizenöt esztendőben összegyűjtött. A tárlatot megnyitó Ungvári-Zrínyi Kata művészettörténész úgy fogalmazott, hogy Benedek Levente sohasem puszta nyersanyagként használja a fényképet, nem bontja meg és nem fosztja meg jelentésétől, mindig egymás mellé helyezi az egyes elemeket, és ezért azt az érzést kelti a nézőben, hogy sokalakos festményeket, részletgazdag és a klasszikus hagyományoknak megfelelő vásznakat lát. A szakember szerint a kollázsokba belesűrített képáradat nem visel meg, inkább meditatív, megnyugtató hatással bír, a kompozícióknak rendje van, még akkor is, ha ez a rend belső rend. A képeknek erős műtárgy jellege van, az ember rejtett jelentéseket, szimbolikát, asszociációkat keres bennük, még azok között az elemek között is, amelyek közt eredetileg vagy látszólag semmilyen össze­függés nincs. „Ez elgondolkodtató: műtárggyá kell-e válnia a világnak, hogy végre odafigyeljünk összefüggéseire?” – hagyta nyitottan a kérdést a művészettörténész.

A pulzArt következő napjaiban a kollázskészítés iránt érdeklődőket több alkalommal várja Benedek Levente, Kónya-Ütő Bence mozgásra épített hangzásvilágába pedig három napon keresztül kóstolhatnak bele a fesztivál látogatói. Érdemes tehát pulzArt-közelivé válni azoknak is, akik a kortárs művészetek világába eddig csak kívülről kacsintgattak.