PAP GÉZA, Gidófalva. A mikóújfalusi falunapokon lóversenyt is tartottak, amelyen azonban a bírói testület nem jeleskedett, talán tapasztalatlansága miatt. A hivatalos versenyek díjhajtásain például hangosan bírálnak, hogy a versenyző hallja hibáit és összegyűlt pontszámát. A maratonhajtáson a kapukon fotocellás számítógép mutatja az időt, és az akadálybírók nyomban írják is a versenyzők neve mögé. Az akadályhajtás végén rögtön hangosbemondóval mondják a versenyző által teljesített időt, amit stopperórával, és nem mobiltelefonnal mér két bíró. Ez Mikóújfaluban nem így történt, a bíró urak néma döntést hoztak egymás között, és inkább a lótulajdonos kiléte számított. Talán legközelebb jobban felkészülnek, hogy a 250—300 fős közönség ne hurrogja le és nevesse ki a döntéseket... Ide tartozik, hogy egy hét múlva Maksán nem így történt a lóverseny, talán mert Fortyogófürdő közelebb van ehhez a faluhoz.
AMBRUS ANNA, Uzon. Mindig nagy öröm számomra egy új könyv megjelenése, de a Székely Mikó Kollégium képes története külön élményt jelentett, hiszen az életemet és (tanári) pályámat meghatározó intézményről van szó. Az előszóban Keresztes László nyugalmazott igazgatóhelyettes kérdi, hogy lehet-e eleget írni a Mikóról. Sietek megválaszolni: nem. Írni kell a Mikóról mindig és mindenkinek, aki lelkileg kötődik hozzá. Jómagam nem tudok betelni a könyvvel, a rengeteg fényképpel és gondosan megszerkesztett szöveggel. Könnyes szemmel nézem azt a táblát, amelyet otthon is látok, hiszen az 1943/44-es tanévben végzettek között édesapám, néhai Imreh János is ott található. Őket nem a Mikó harangja búcsúztatta, hanem az ágyúdörgés, mert a közeledő front miatt gyorsérettségivel kellett végezniük. Még kislány koromban belém vésődött, hogy én is ott fogok tanulni, sokat mesélt édesapám az iskola életéről, bentlakókról, tanárokról, diákcsínyekről, pedellusról, kosztról... Egyik tanárának szigorúságát és következetes pontosságát később magam is megtapasztaltam, ma pedig családunknak már a hatodik nemzedéke mikós diák. Reméljük, ez a sor soha nem fog megszakadni. Gratulálok József Álmosnak és segítőtársainak e nagyszerű munkáért.
TÓTH MÓNIKA, Kovászna. Mindenképp szükség van arra, hogy évente megrendezzék a városnapokat. Jó lenne, ha a fiatalabbaknak több programot szerveznének különböző témakörökben, neves szakértők előadásával vagy csoportos vetélkedőkkel színesítenék a rendezvényt. Ezeken általános műveltségi kérdések is felmerülnének, mert nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kultúrára, annak népszerűsítésére. A kultúra képes mozgósítani az emberek öntudatát, felelősségérzetét, alkotó- és cselekvőképességét, és a közönség is igényli, hiszen Zorkóczy Zenóbia esti kávéházába, Erdély jelentős költőinek meghallgatására nagyszámú közönség gyűlt be. A kézműves-tevékenység is sok gyereket vonzott, reméljük, jövőben még gazdagabb lesz a szellemi kínálat.
MOHAI ESZTER, Sepsiszentgyörgy. Nagyon fel vagyok háborodva a polgármester rendcsinálási tevékenysége miatt. Szeptember 8-án ugyanis az én autómat is elvitték a Grigore Bălan úti gyógyszertár elől, ahol — négy tanúm van rá — mindössze öt percig álltam meg munkából jövet egy fájdalomcsillapítóért. A még meleg gépkocsi közben eltűnt, és 150 lejembe, fizetésem negyedébe került a visszaváltása. Hát én egyetértek azzal, hogy rendnek kell lenni, de én igazságos embert akartam a város élén látni, nem olyant, aki tetszése szerint alkalmazza a törvényt. Ezt neki magának is elmondtam, több fényképpel bizonyítva, hogy a város tele van szabálytalanul parkoló gépkocsival, ott is áll nem egy, ahonnan az én öreg Daciámat felemelték. A jobb kocsikat azonban nem viszik el. És nem a fél éve vesztegelő járművekkel, a forgalmat akadályozó roncsokkal kezdik a rendteremtést, nem is parkolóhelyek kialakításával, hanem a szegény ember bosszantásával. Azt hazudta nekem a polgármester, hogy száz kocsit vittek el, és volt figyelmeztető tábla, de másnap olvasom az újságban, hogy huszonkét gépkocsit vittek el hétfőn. Hát szeretném tudni, hogy milyen rendszer szerint, mert legalább kétszáz parkol összevissza csak a belvárosban. Táblák pedig nincsenek a régi, megállni tilos jelzéseken kívül. És jó lenne azt is tudni, hogy akkor hol álljunk meg egy szem orvosságért, mert sehol sem szabad. A kampányban azt mondta, tudja, mi a dolga, de én úgy vélem, előbb legyen parkoló, és csak azután büntessenek.
