Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia tanszékének tanára a kötetbemutató legelején leszögezte, a gyermekjátékok a kultúra nagyon régi, archaikus elemeit őrzik, szimbólumaik valóságos ősképekre utalnak. Ezt amiatt hangsúlyozta, hogy érthető legyen, hogyan kapcsolja össze a könyvben tanulmányozott három játékot a halál, a feltámadás és az élet képzetköréhez tartozó üzenet, bár rendkívül összetetten és rejtetten, de bizonyítottan.

A gyermekjátékok mögött életérzések vannak, ezek egyetemesek, nem csak a magyar gyermekjátékokat jellemzik, de mégis van kultúraspecifikus jellegük is – mondotta. Gazda Klára összetett módon, tudományosan elemzi a játékokat: hányan játszanak, milyen neműek és életkorúak, milyen gesztusokat végeznek, milyen tárgyakat használnak, mikor és hol játszák, milyen szövegeket mondanak, milyen dallamok hangzanak el, milyen sorrend van a szereplők között, játékonként több száz változatot kutat és ír le. A Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában megjelent tanulmánykötet rendkívüli értéket képvisel a szimbólumkutatás terén – szögezte le Tánczos Vilmos.
Gazda Klára elmondta, hogy a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusaként került kapcsolatba a gyermekjátékokkal, az intézmény több mint négyezer darabból álló játékgyűjteménye ihlette, hogy ezzel a témával is foglalkozzék, majd doktori disszertációját az esztelneki gyermekvilágról írta. Beszélt jövőbeli terveiről is: a játékok és a szokások tárgyi világával szeretne foglalkozni.

Meglepetésként hatott, hogy az alkalomból a Kriza János Néprajzi Társaság életműdíjjal tüntette ki a néprajzkutatót. A Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a néprajztársaság tiszteletbeli elnöke által megfogalmazott laudációt Gazda Enikő olvasta fel.   

A zaláni születésű Gazda Klára Sepsiszentgyörgyön végezte középiskoláit, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet 1967-ben. Egy évig a csíkcsicsói általános iskolában tanított, 1968–1991 között a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, osztályvezetője volt. Tudatosan tovább bővítette, gyakorlatilag újraalkotta az intézmény néprajzi gyűjteményeit, amelyek elpusztultak a második világháború végén – hangzott el a méltatásban. Gazda Klára terepkutatásokat végzett Székelyföld településein, eredményeit, az 1989-es rendszerváltásig elsősorban a múzeum Aluta című évkönyvében közölhette. 1990-ben kezdeményezője és alapító tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak. A méltató szerint szakmai eredményei és presztízse garanciát jelentett azok számára, akik akkor még kételkedtek egy új típusú etnográfiai intézet létrehozásában és hosszabb távú működtetésében. 1991-től a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet tanára. „Magas színvonalú előadásaival, moldvai és erdélyi falvakban szervezett terepkutatásaival, záródolgozatok irányításával és doktori dolgozatok elvszerű bírálatával, valamint kiváló egyetemi jegyzeteivel cselekvően részt vett egy új, szakképzett néprajzos nemzedék nevelésében és útra bocsátásában”. 2000–2004 között a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Folklórarchívumának tudományos főkutatója volt. Legfontosabb kutatási területei: a hagyományos gyermekkultúra, népviselet, díszítőművészet, tárgy és folklór kapcsolata, népi ornamentika és folklór szimbolikus motívumai és vetületei. Doktori disszertációjának szerkesztett változatát, a Gyermekvilág Esztelneken (1980) című néprajzi monográfiát Pozsony a magyar etnográfia kiemelkedő jelentőségű monográfiájaként említi, a székelyföldi falvak hagyományos viseletkultúrájáról készített szintéziséről (A székely népviselet, 1998) pedig úgy vélekedik, megjelenésekor igen nagy elismerés övezte a magyar etnográfusok körében. A Haáz Sándorral együtt készített Székelyek ünneplőben (1998) című munkáját nemcsak szakemberek, hanem a viseletkultúra lokális változatai, forma- és színvilága iránt érdeklődő értelmiségiek, kultúraszervezők, ruhatervezők és kivitelezők is haszonnal forgatják – fogalmaz Pozsony Ferenc, aki a laudációban kitért Gazda Klárának a díszített tárgykultúra területén folytatott kutatásaira is, amelyeket egyetemi jegyzetekben közölt.

Gazda Klára szerteágazó múzeumi és tudományos munkásságának elismertségét, jelentőségét számos díj és kitüntetés jelzi. A Magyar Néprajzi Társaság 2015-ben a legmagasabb etnográfusi díjjal (Györffy István-emlékérem) értékelte szakmai eredményeit, nemrég pedig magyar állami kitüntetésben részesült, megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, tegnap pedig átvette a KJNT által adományozott életműdíjat.