Az Erzsébet parkban felállított szobor leleplezését telt házas hálaadó ünnepi istentisztelet előzte meg az unitárius templomban, amelyen világi és egyházi elöljárók is részt vettek. Az egyházközség segédlelkésze, Péterfi Ágnes imáját követően Kovács István lelkész szólt a közösséghez. A kereszténységet megalapozó Pál apostolhoz hasonlítva, bölcs építőmesterként méltatta Dávid Ferencet, aki a többi reformátorral együtt az igazi alapot kereste, szenvedélyesen és őszintén. Keresték a fundamentumot, amelyre építsenek, meg akarták szilárdítani a kereszténység építményét, új lendületet akartak adni, s meglelni tisztán azt, ami a lényeg – sorolta.

Kiemelte, a reformáció ölén létrejövő különféle vallásos felfogások hitték azt, hogy érdemes időt szánni és figyelni egymásra, tisztelettel vitázni, míg a mában egyre kevésbé mutatunk erre hajlandóságot. Úgy értékelte, a tordai országgyűlés által 450 éve elfogadott vallásszabadság törvénye „csodálatos vívmány”, hiszen az ahhoz való jogot a világtörténelemben elsőként fogalmazták meg. „Nagy teljesítmény kimondani, hogy a hit Isten ajándéka, és egyedül Istennek tartozunk elszámolással, megértetni, hogy nem azért vagyunk itt, hogy egymás ellen harcoljunk, hanem hogy segítsük egymást az Isten felé törekvésben” – mutatott rá Kovács István. Felidézte azt is, erre a csodálatos fundamentumra időnként bizony pozdorját aggattunk, „s ki kell mondani, volt, amikor üldöztük egymást”. Dávid Ferenc azonban azt vallotta, Isten igéjét nem tűzzel-vassal kell hirdetni, szobra pedig azt üzeni: minden eszme valóra váltható, ha van kitartás, és egyetlen eszme sem elpusztítható, ha Isten van az oldalán – hangsúlyozta az unitárius lelkész.

Dávid Ferenc lángoló reformeri lelke hozta létre az egyetlen, Erdélyből induló keresztény vallást, az unitáriusok közösségét, s tevékenységének köszönhetően olyan egylet jöhetett létre Erdélyben, mely addig a világon sehol nem létezett – mutatott rá köszöntőjében Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte, ma minden ember szerte a világon Dávid Ferenc szellemét idézi, amikor a vallásszabadság nemes eszméjét hirdeti. Kötelességünk nagyon vigyázni erre a hagyatékra, s a törékeny szabadságra, legyen szó akár a vallás szabad gyakorlásának lehetőségéről, akár a közösségi szabadságról – nyomatékosított a városvezető.

Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete arról beszélt, a hit megélésének szabadsága áttörésnek számított az akkori társadalmi viszonyokban, olyan hagyomány, mely arra kötelez bennünket, hogy azt megőrizzük és a jövő generációknak is átörökítsük. „Olyan magatartásformák, melyekre joggal vagyunk büszkék, s amelyek létezésünk alapvető értékeit adják” – fogalmazott. Úgy értékelte, a szabadságra, az igaz­ságra való törekvés ma is a közösségek létének, erősödésének záloga, s úgy vélte, ebben a szolgálatban ma is az egyházra hárul a legfontosabb szerep, „hiszen akkor és úgy mutatja meg nekünk a közös utat, amire a politikum talán soha nem lesz alkalmas: a belső mivoltunkból, a hitből való fakadó közösségből és összetartásból” – szögezte le Magyarország kormányának képviselője.

Harmath István, a szobor alkotója

Az ünneplő közösséget köszöntő Harmath István szobrászművész az alkotási folyamat kapcsán elmondta, a felszólalás előtti csendben várakozó Dávid Ferenc szobrát készítette el, mindvégig szem előtt tartva az őt jellemző erős hitet, éleslátást és céltudatosságot, az új iránti rajongást, a páratlan emlékezőtehetséget, az erős akarat, valamint az igaz­ság szenvedélyes szeretetét, a határtalan türelmet. Gazdag Géza, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség gondnoka leszögezte, azért szükséges megannyi szobrot állítani az egyházalapító Dávid Ferencnek, „hogy mindig eszünkbe jusson: ne szidalmaztassék senki az ő hitéért! Kibővítve a gondolatkört, ne szidalmaztassék senki az ő nyelvéért, az ő nézeteiért, az ő bőrszínéért. Addig ismételjük ezt, amíg a szívünkbe vésődik, hogy a hit Isten ajándéka” – összegzett.

Az istentiszteletet követően az ünneplő közösség az Erzsébet parkban fehér lepelbe burkolt, piros-fehér-zöld szalaggal átkötött szoborhoz vonult, ahol időközben többen is összegyűltek.

Itt a Magyar Unitárius Egyház püspöke beszédében kiemelte, Dávid Ferenc az evangélium tiszta forrását, üzenetét kereste, az ő nevéhez fűződik a rendkívüli jelentőségű szellemi eredmény, melyet a tordai országgyűlés fogalmazott meg, miszerint hitéért senkit üldözni nem lehet – emlékeztetett. „Nem Genf és nem Wittenberg, nem Brüsszel és nem Washington préselte ki magából ezt a szellemi kincset, hanem Erdély, Torda és Kolozsvár, melyeknek lángoló lelkű fia volt Dávid Ferenc, aki magát Krisztus alázatos szolgájának nevezte” – fogalmazott az egyházi vezető. Hozzáfűzte, bár a tudományos kutatás sok mindent felfedett már élettörténetéből, igazi lénye rejtve maradt előttünk egyfajta felhívásként, hogy korunkban újra és újra felfedezzük, gondolatait megízleljük, tanait megmérjük. „Ez a szobor számunkra több, mint egy művészi alkotás, egy felekezeti jelenlétet erősítő szimbólum, ez a szobor üzenet, erdélyiségünk tükre, mely felkér, faggat és válaszra vár, üzenet annak az alaphelyzetnek, amelyben nap mint nap élni adatik. Nemcsak egy történelmi személynek állít emléket, hanem annak a szellemiségnek és magatartásnak, amelynek Dávid Ferenc a szolgálatában állt” – hangsúlyozta Bálint Benczédi Ferenc.

Az avatóünnepséget a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda, valamint Szőcs Botond zongorajátéka gazdagította, az istentisztelet himnuszaink eléneklésével zárult, majd a szoboravatást követően állófogadáson vendégelték meg a résztvevőket.