Az intézményt nem nevezzük meg, mert egymás után három megyei rangú hivatalban is ezt a táncot kellett végigjárnunk (néhol a hatodik telefonhívás után visszakanyarodva az elsőhöz), ami már nem lehet a véletlen műve.

— Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, erről a kérdésről szeretnék tájékozódni...

— Nem jó számot hívott, mi csak régebb foglalkoztunk ilyesmivel, most már új intézményhez került a feladat.

— Halló, jó napot kívánok, elnézést a másodszori zavarásért, lesz szíves megadni az új hivatal telefonszámát, a tudakozó nem ismeri... Igen, írom, köszönöm...

— Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, erről a kérdésről szeretnék tájékozódni...

— Nem én foglalkozom, egy másik kolléga, de más számot kell hívni... Igen, mondom...

— Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, erről a kérdésről szeretnék tájékozódni, azt mondták, ezen az osztályon érdeklődjem...

— Nem adhatok információt, van nekünk sajtóreferensünk, tessék azzal beszélni, a központi számon...

— Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, erről a kérdésről szeretnék tájékozódni, beszélhetek a sajtóreferenssel?

— Kivel? Hát nincs nekünk ilyen. Nem maga hívott az előbb is? Már mondtam, hogy kit keressen!

— Igen, de onnan ide irányítottak...

— Kicsoda? Kivel beszélt?

— Nem tudom, nem mutatkozott be...

— Kérje X. Y. osztályvezetőt, ő foglalkozik ezzel.

— Rendben van, köszönöm, viszonthallásra!... Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok, X. Y. osztályvezetőt keresem ebben és ebben az ügyben.

— Nincs itt, szabadságon van. Hívja esetleg a jövő héten.

— De ez egy napilap, és addig változhatnak a körülmények, értékét veszíti az információ. Nem helyettesíti senki?

— Átadott egyet-mást, de nem tudom, kinek. Érdeklődöm, hívjon később...

— Köszönöm, viszonthallásra egy óra múlva...

— Halló, jó napot kívánok, ez és ez vagyok — megegyezés szerint hívom...

— Kicsodát? Ja, a kolléga elment terepre. Nem, nem hagyott semmit hátra. Próbálja meg holnap reggel, akkor bent lesz. Szívesen.