Az még hagyján, hogy a jelöltek szeretik túllicitálni egymást – Klaus Iohannis például 2,2 millió támogatói szignóval jelent meg a Központi Választási Irodánál, Viorica Dăncilă majdnem másfél milliót hozott –, talán-talán lehet ennek valamiféle önbizalom-erősítő üzenete a kampányoló párttagság, az aktivisták felé, noha külső szemlélő számára inkább tűnik nevetségesnek, ostoba erőfitogtatásnak, semmint a valós támogatottság fokmérőjének.

De ha erre a fajta versengésre még találunk is magyarázatot, arra már nem nagyon van mentség, hogy az ország legfőbb köztisztségére jelentkezők egy része gátlástalanul csal – még mielőtt a hivatalos verseny elkezdődött volna. Nem más állítja ezt, mint az ügyben a leginkább illetékes szerv: a Központi Választási Iroda, amely nyolc jelölt esetében találta úgy, hogy hamis aláírásokkal akarták igazolni támogatottságukat. Az intézmény kapásból el is utasította azon jelölteket, akiknél számos támogató aláírás azonosságát, hasonlóságát észlelték – az már az újabb autentikusan hazai csavar a történetben, hogy az alkotmánybíróság gyakorlatilag a csalóknak adott igazat, kimondva: a Központi Választási Irodának az aláírások eredetiségének vélelmére alapozva kell regisztrálnia a jelöltek indulását, a hamis nyilatkozattétel bűntettének megállapítása ugyanis a bűnüldöző szervek feladata.

Így aztán a hivatalnak nem maradt más választása, mint elfogadni az államelnöki tisztségért folyó versenybe törvénytelen eszközökkel benevezni óhajtók jelentkezését – igaz, azonnal büntetőfeljelentést tett a hamis aláírások benyújtásával gyanúsított jelöltek ellen a legfőbb ügyészségen. Csakhogy a gyanúba keveredett politikusok sem voltak restek: ők meg hátrányos megkülönböztetésért és hitelrontásért akarják perelni a Központi Választási Irodát, azt állítva egyebek mellett: más jelöltek is adtak le számos olyan aláírást, amelyek hasonlítanak egymásra.

Persze, különösebben nem érdemes izgulni egyik önjelöltért sem, az aláírásbotrányba keveredettek között ugyanis teljesen ismeretleneken és esélyteleneken kívül olyanok is vannak, akik eddig kifejezetten szélsőséges megnyilvánulásaikkal hívták fel magukra a figyelmet, mint például Cătălin Ivan, az exbányászvezér, Miron Cozma vagy a caracali gyilkosságok médiavisszhangját meglovagoló, ugyancsak meglehetősen magyarellenes Alexandru Cumpănașu. Annyiban azért mégiscsak fontos lesz a botrány kimenetele, hogy lássuk: van-e eszköz a csalók kizárására, vagy pedig tétlenül asszisztálnak a hatóságok ahhoz, hogy a legfőbb közjogi méltóságért kiírt versenyben kétes alakok, törvénytelenséget elkövetők is részt vehetnek.