Elhunyt Jacques Chirac, aki 1995 és 2007 között volt a Francia Köztársaság elnöke. Az egykori francia államfőt 86 éves korában, tegnap reggel érte a halál. A nyilvánosságtól évek óta visszavonult, hosszú ideje súlyos neurológiai betegségben szenvedő volt elnök halálhírének bejelentése után a francia parlamentben megszakították az ülést, és egyperces néma csönddel emlékeztek rá a képviselők.
Jacques René Chirac 1932. november 29-én született Párizsban nagypolgári családban. Ifjúkorában a baloldali eszmékhez vonzódott, tagja volt a kommunista pártnak. A francia közélet elitjét képző intézmény elvégzése után, 1959-től a számvevőszéken dolgozott. 1962-ben Georges Pompidou akkori miniszterelnök, későbbi államfő kabinetfőnöke lett, Pompidou egyengette pályafutását, és ő ragasztotta rá a buldózer nevet is. (Chiracot később kevésbé hízelgő nevekkel – Kaméleon Bonaparte, Szélkakas – is illették.) 1967-ben parlamenti képviselővé választották, s egy másik leendő elnök, Valéry Giscard d’Estaing minisztersége alatt a gazdasági minisztérium államtitkáraként dolgozott. Az 1968-as diáklázadások idején közvetítőként vált ismertté.
Giscard d’Estaing elnökké választása után, 1974-ben a 41 éves Chiracot nevezte ki miniszterelnökké. Az elnökkel támadt személyes és politikai viták miatt két év múlva lemondott, és létrehozta saját pártját Tömörülés a Köztársaságért (RPR) elnevezéssel, hogy megalapozza elnöki ambícióit. A következő évben Párizs polgármesterévé választották. 1981-ben először indult el az elnökválasztáson, amelyet a jobboldal megosztottsága miatt a szocialista François Mitterrand nyert meg. Chirac 1986-ban a választásokon aratott jobboldali győzelem után ismét miniszterelnök lett, számos súrlódása támadt Mitterrand elnökkel. 1988-ban újra elindult az elnökválasztáson, de másodszor is sikertelenül.
1995-ben viszont az elnökválasztáson már ő kapta a legtöbb voksot, s megkezdhette első hétéves mandátumát. Egyik első döntéseként jóváhagyta a csendes-óceáni nukleáris kísérletek újrakezdését, de a hatalmas felháborodás nyomán Franciaország végül felhagyott az atomrobbantásokkal. Konzervatív gazdasági programja elégedetlenséget váltott ki, ezért 1997-ben feloszlatta a jobboldali többségű parlamentet, de az előrehozott választásokat a szocialisták vezette baloldal nyerte meg, s újabb kohabitációs időszak következett. Chirac ellentmondásos politikája miatt sokat vesztett népszerűségéből. Korrupciógyanús ügyei újra meg újra felmerültek, sokat áldozott személyes kényelmére, az Élysée-palota költségvetését duplájára emelte.
2002-ben sokak szerint csak azért választották újra, mert nem a szocialista Lionel Jospin, hanem a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen jutott a második fordulóba. Chirac újabb, az alkotmánymódosítás után már csak ötéves mandátuma csak a véletlennek köszönhetően nem ért véget korábban: a 2002. július 14-i ünnepségen merényletet kíséreltek meg ellene. Az amerikaiak iraki beavatkozását hevesen ellenző Chirac népszerűsége mélypontján, 2007-ben köszönt le az elnöki tisztségről, helyét a szintén jobboldali Nicolas Sarkozy vette át.
Fél évvel később, amint erre a jog lehetőséget nyújtott, vizsgálat kezdődött ellene a párizsi főpolgármesteri időszakában (1977–1995) elkövetett közpénzek elsikkasztása és hivatali visszaélés gyanúja miatt, ezzel ő lett az első francia elnök, aki ellen hivatalos bűnvádi eljárás indult. A 2011 decemberében lezárult perben két év felfüggesztett börtönre ítélték, tekintettel idős korára, korábbi tisztségeire és megromlott egészségi állapotára.
Gyakran változtatott politikai nézetein, de néhány fontos értékhez hű maradt: a szélsőjobbal nem paktált le, és bár mindig harcban állt a baloldallal, a hozzájuk vezető hidakat soha nem égette fel. Visszaemlékezéseinek első kötete 2009-ben, a második 2011-ben jelent meg.
Az életem egy része tűnik ma el – reagált Nicolas Sarkozy volt jobboldali elnök (2007–2012), aki a politikai mentorának tekintett Jacques Chiracot az államfői székben követte, míg a szocialista François Hollande exelnök (2012–2017) attól a harcostól búcsúzott, aki személyes viszonyt tudott kialakítani a franciákkal.
Emmanuel Macron jelenlegi államfő élő televíziós beszédben emlékezett meg Jacques Chiracról.
Angela Merkel német kancellár fantasztikus partnernek és barátnak nevezte az elhunyt volt francia elnököt, míg Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy Európa az egyik jelentős figuráját, Franciaország egy nagy államférfit, ő maga pedig egy hű barátot veszített el, Szaad Haríri libanoni miniszterelnök pedig Franciaország egyik legnagyobb emberétől búcsúzott.
Orbán Viktor miniszterelnök – a magyar emberek nevében – levélben fejezte ki együttérzését Emmanuel Macron köztársasági elnöknek és a francia nemzetnek. „Mély megrendüléssel értesültem arról, hogy a mai napon elhunyt a modern kori francia politika egyik legkiemelkedőbb alakja, Jacques Chirac elnök úr” – írta. Felemelő pillanat volt, amikor 1998-ban, első kormányalakítása idején Chirac elnök meghívására Párizsba látogathatott, ahol személyesen ismerhette meg Franciaországért végzett elkötelezett munkáját és a francia nemzet iránti odaadását. „Megtiszteltetés és egyben ösztönzés is volt számomra, hogy Európa egyik nagy építőmesterével egy időben, egyszerre szolgáltuk hazánkat. Meggyőződésem, hogy politikai hagyatéka nem csupán nemzedékem vezető politikusait inspirálja, de az elkövetkező generációk számára is követendő útmutatást jelent” – fogalmazott részvétlevelében Orbán Viktor.
