Százötven éve, 1869. október 1-jén az Osztrák–Magyar Monarchiában indult útjára a világ első hivatalos postai levelezőlapja.
A postai forgalomban régóta keringtek nyílt, borítékba nem zárt lapok, hiszen a levelek nagy részét a rövid, semmilyen titkot nem tartalmazó üzenetek teszik ki. A hivatalos levelezőlap – a „boríték nagyságú, nyílt postai levél, vékony papírra írva, amely az írott kommunikáció olcsó formájaként használható” – gondolatát 1865-ben az Északnémet Posta Unió karlsruhei tanácskozásán vetette fel Heinrich von Stephan birodalmi postafőtanácsos. A javaslatot akkor még elvetették, de Emmanuel Hermann, a bécsújhelyi katonai akadémia tanára felkarolta, és nem sokkal később a Neue Freie Presse című lapban hosszabban és nagyobb sikerrel fejtette ki.
A díjjegyes levelezőlap bevezetése érdekében sokat tett Gervay Mihály, az 1867-es kiegyezés után létrejött független magyar posta első országos főigazgatója. Nem kis részben az ő erélyes fellépésének köszönhető, hogy 1869. október 1-jén az Osztrák–Magyar Monarchiában forgalomba hozták az olcsó, két krajcárba kerülő postai levelezőlapot. A megjelenés napján csak Magyarországon tízezer, hat hét alatt egymillió levelezőlap fogyott el. Az első három hónapban Európa-szerte több mint kétmillió darab kelt el a 8,5×12,2 centiméteres lapból, amelynek Hermann a Postkarte nevet szánta, a bécsi postahivatal azonban Correspondenzkarténak nevezte el. A szinte teljesen megegyező kinézetű lapokat Magyarországon a magyar címer, Ausztriában a kétfejű sas képe díszítette.
Akárcsak korábban a bélyeg, a levelezőlap is viharos gyorsasággal hódított teret, néhány év alatt elterjedt az egész világon. Von Stephan számára elégtétel lehetett, hogy Németországban az ő felügyelete alatt vezették be a lapot 1870 júniusában. Angliában októberben kezdték árusítani, a szigetországban csak az első napon 675 ezer darab levelezőlap kelt el. Az Egyesült Államokban az első lapot 1873. május 1-jén bocsátották ki, és egy hónap alatt 31 millió példányt adtak el. Amerikát azonban számos ország megelőzte ezen a téren, Finnország már 1870-ben, Belgium, Hollandia, Dánia és Kanada pedig 1871-ben hozta forgalomba a lapokat. Egy évvel később Svédország, Norvégia, Oroszország és Ceylon is behódolt az új szolgáltatás előtt, majd az Egyesült Államokkal egy évben következett Franciaország, Szerbia, Románia, Spanyolország és Japán. Olaszországban 1874-ben, Uruguayban és Guatemalában 1875-ben vetették be. A következő években Görögország, Törökország, Portugália, Perzsia, Argentína, Egyiptom Izland, Mexikó, Brazília, Kolumbia, Peru és még Kongó is forgalomba hozta saját levelezőlapjait. A postai levelezőlap egész világon való használatáról az 1878-as párizsi postakongresszuson kötöttek egyezményt.
A lapokat kezdetben az ország címerével díszítették, később ezt tájak, vonatok, gőzhajók, virágdíszek képei váltották fel, aztán még színesebb témák kerültek a hátoldalukra. A magyar képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött. A régi lapok igazi kincsnek számítanak a gyűjtők körében, a bolhapiacokon néha igazi ritkaságokra lehet bukkanni.