Farcádi Botond
Székelyföld eddigi tömegrendezvényei mindig az összegyűlt tömeg fegyelmezettségéről, rendszeretetéről, civilizált, kulturált viselkedéséről voltak híresek, ezt csodálták az ide látogató vendégek, románok, külföldiek, ezért mutogattuk magunk is oly büszkén, jóleső érzéssel a húsvétvasárnapi csíkszeredai ételszentelésről, a csíksomlyói búcsúra igyekvő keresztaljákról, a Nyeregben összegyűlt több százezres tömegről készült fotókat, híradásokat, videófelvételeket.
Míg másutt egymást taposták le az emberek egy-egy bevásárlóközpont megnyitásakor, zarándokok dulakodtak a sorban ingyenételért valamely ortodox egyházi rendezvényen, mifelénk, úgy tűnt, tényleg közös imára gyűlnek össze százezrek, senki nem igyekszik rafinált módszerekkel előrébb jutni a sorban, mindenki türelmesen várakozik. Még a közösségi céljainkért meghirdetett tüntetések is békés, civilizált, szép rendezvények voltak, a másutt megszokott rendbontások, incidensek, tülekedések sosem jellemezték ezeket. Mondhatni, hogy a régió sajátosságává, megkülönböztető jegyévé, brandjévé vált ez a fegyelmezett, kulturált, egymásra tekintettel lévő viselkedésmód. Ebbe rondított bele hétvégi reklámakciójával a Csíki Sör.
Mert legyünk őszinték: a csíkszentsimoni gyár előtt összegyűlt tömegről készült fotókat nézve, a beszámolókat hallgatva, a közösségi médiában megjelent reakciókat olvasva inkább a szégyenérzet és a düh kerít hatalmába, semmint a büszkeség. A szégyenérzet amiatt, amit sokan szóvá is tettek: hogy fontos közösségi ügyekért újabban alig-alig mozdul meg pár száz, pár ezer ember, az ingyenszórakozás ígérete viszont tízezreket mozgósított egy átlagos őszi szombat délelőttön, forgalmi dugót okozott az országúton, a csíki községben talán sosem látott tömeg gyűlt össze. Persze, a felvetés igencsak sarkít: a csíkszentsimoni sörgyárba indulók jogos nyereményük átvételére indultak útnak, a sörösüvegek címkéjén pedig arról nem volt szó, hogy a garantált nyereményért tízezrekkel kell megküzdeni, órákat kell sorban állni a bejutásért vagy egy pohár sörért – ezért is oly dühítő az akciót szervezők hozzá nem értése, felelőtlensége. Annyit mindenesetre nem árt újból és újból megfogalmaznia önmaga számára a fogyasztói társadalom egyre leleményesebb reklámkampányai közepette élő fogyasztónak, hogy ingyen márpedig semmit nem adnak. Ha mégis, az olyan is.
A leginkább felháborító azonban mégiscsak az ebben a rosszul sikerült marketingakcióban – bár az is kérdés, hogy tényleg rosszul sikerült-e, hiszen hétvégén a csíkszentsimoni gyár előtt várakozó tömegről szóló hír bejárta a Kárpát-medencét, mindenki erről beszélt, és végső soron a negatív reklám is reklám! –, hogy a külvilág felé egy régió egészéről sugallt rossz képet. Csak remélni merjük, hogy e kép hamis vagy legalábbis torz.
