Amikor még nem voltak megvásárolható parkolóhelyek, egyesek úgy próbáltak helyeket foglalni maguknak, hogy egyszerűen ráfestették az aszfaltra autóik rendszámát, s ha valaki beállt oda, úgy léptek fel, mint a hely tulajdonosai, melyre azért formálnak jogot, mert ők azóta oda parkolnak, mióta világ a világ. Egyszer az autónkat egész hosszában megkarcolták egy ilyen rendszámos parkolóhelyen, és alig akartam elhinni a szomszédoknak, hogy tényleg az a férfi volt, aki ott szokta tartani az autóját, hogy ilyenre vetemedhet valaki, akinek valójában semmi törvényes joga nincs ahhoz a helyhez.

Azóta már vannak bérelhető parkolóhelyek, s a bérlőknek egy sárga fémszerkezet segítségével joguk van lezárni parkolóikat, hogy azt tényleg ne foglalhassa el senki más. De vajon mi a helyzet akkor, ha a tulajdonos nem emeli fel azt a bizonyos szerkezetet? Odaállhatunk-e annak kockázata nélkül, hogy előbb-utóbb megjelenik és ordítozni fog velünk? Megszoktuk, hogy az ilyen aprócska kellemetlenségekért szinte ölni képes az ember, főleg akkor, ha az igazság az ő pártján áll, márpedig az ilyen helyzetekben nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza. „Ez az én parkolóhelyem, ezért én fizetek!” – kiabálja ilyenkor a bérlő, mire a betolakodó így érvel: „akkor nézd meg a bérleti szerződésedet, mert abban azt írja, hogy ha nem zárod le a helyet, más is odaállhat!”. Igen, de meddig hagyhatja ott az autóját? Pár percig vagy pár óráig? Esetleg hetekig? És itt már túl vagyunk a törvényeken és rendelkezéseken, itt már emberségen, jóérzésen múlnak a dolgok, mindkét részről.

Egyesek ilyenkor felemelik az ablaktörlőket, vagy üzenetet, telefonszámot hagynak, mások ordítoznak és addig dudálnak, míg ki nem ül az ablakba az egész szomszédság, persze olyanok is akadnak, akik elnézést kérnek vagy szó nélkül, csendben továbbállnak. Akik szeretnék elkerülni a kellemetlenségeket, általában zárva tartják parkolóikat, és nem törődnek azzal, hogy az ő üresen is foglalt helyeik miatt csúcsidőben már-már a járdáról is kiszorítják az autók a gyalogosokat, például az iskolák környékén.

Az ilyenfajta konfliktushelyzetek megoldásában jó és rossz tapasztalataim is vannak. Az egyik iskola pincéjében szoktunk próbálni a zenekarral, ahová egy este olyan nagy mellénnyel és hangerővel lépett be valaki, hogy mikrofon nélkül is simán túlharsogta a torzított gitárokat, kérdezvén, hogy milyen jogon merészelt valamelyikünk ráállni az ő parkolóhelyére, és órák hosszat ott tartani az autóját.

Pár nappal ezelőtt kellemesebb élményben volt részem. A szerkesztőség hátsó bejáratánál álltam be egy üres helyre, ahol különben többször is parkoltam már délelőtti órákban, és gondolatban hálás voltam a bérlőnek, hogy általában nyitva hagyja a parkolóját. Ezúttal délután érkeztem, egy pillanatra fel is villant bennem, hogy ilyenkor már hazatérhet a munkából, mégis reménykedtem, hogy elkerüljük egymást, ugyanis csak egy félórára kellett beugranom. Ahogy végeztem, s kilépek, hát látom: úgy rám húzott az autójával, hogy megmozdítani is alig tudnám a sajátomat. Ideges lettem, de még mielőtt dudálni kezdtem volna, észrevettem, hogy otthagyta a telefonszámát az ablaktörlőm alatt. Felhívtam, pár perc múlva érkezett, és nem volt dühös. Én elnézést kértem, hogy elfoglaltam a helyét, ő is elnézést kért, hogy beszorított, mondván, hogy nem talált más helyet a parkolóban, és csak így fért be mögém valahogy. Ennyi. Öt percet kellett várnom, hogy kiállhassak, de többször is megspóroltam már ezt az időt ezzel az üres parkolóval. Neki is beletelt öt percébe, hogy újra lejöjjön és beálljon a saját helyére, de reggelenként ő is megspórolja ezt az időt azáltal, hogy nem bajlódik a szerkezet felállításával. Szebb lett az esténk, mintha jól összevesztünk volna...

Valójában mindig az emberi tényező oldja meg az ilyen helyzeteket, nem a különböző jogszabályok és rendelkezések. Jó lenne, ha figyelnénk egymásra parkolásaink során, ha nem csak a saját érdekeink szerint döntenénk. Ha néha nem foglalnánk el egyszerre két autó helyét, sem széltében, sem hosszában, ha olyan parkolóhelyeket biztosítanánk másoknak, amilyeneket magunk is kapni szeretnénk szükség esetén.