Pozsonyban a megemlékezések hagyományos helyszínén, a kecskekapui temetőben, a vértanúhalált halt báró Jeszenák János, a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa, illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét. A síremléket idén sikerült felújítani a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásának köszönhetően. A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet, a Csemadok, Magyarország pozsonyi nagykövetsége, valamint a Pozsonyi Magyar Intézet és a Via Nova által szervezett rendezvényen egy-kétszázan vettek részt. A rendezvény szónoka, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke a magyar történelem legfényesebb napjainak nevezve 1848–49-et, felidézte a szabadságharc néhány momentumát és az azt követő megtorlásokat. Bár akkor a haladás felett győzött az elnyomás, a jogos harc nem volt és soha nem hiábavaló. Akkor egy jobb és igazságosabb társadalomért haltak meg a vértanúk, akik félelem nélkül cselekedtek, és ez az üzenet a mai napig hat, mert az ő mai felvidéki utódaiknak is erőt kell meríteniük az előttük álló küzdelmekhez.

Az aradi vértanúk napján Pozsonyban rendszerint megemlékeznek a pozsonyi vértanúkról is, vagyis azokról, akik a koronázóvárosban születettek vagy ott végezték ki őket. A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban jött világra. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere német szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette, a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Čakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.