Az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású produkciójának bemutatójára készül a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház: Bertolt Brecht Koldusoperáját (Háromgarasos operáját) a Szegedi Szabadtéri Játékokkal együttműködésben állította színpadra a társulat Bocsárdi László rendezésében. Az augusztusban Szegeden tartott előadások után a produkció átdolgozott formában, az eredeti szöveghez hűen, három felvonásban kerül bemutatásra Sepsiszentgyörgyön ma 19 órától a színház nagytermében.
Miként írják, a Koldusopera világsikeréhez kétségkívül hozzájárult Kurt Weill gyönyörű zenéje is. Penge Mackie, a rablógyilkos titokban feleségül veszi Peachum, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen lányát, Pollyt, az apa azonban nem adja áldását a házasságra, sőt, bosszút forral újdonsült veje ellen, és felesége, valamint az utcalányok segítségével eléri, hogy a rendőrfőnök elfogatási parancsot adjon ki ellene. Csakhogy a rendőrfőnök egykori katonatársa és barátja Mackie-nek, így aztán egyre több nem várt fordulat következik be a történetben.
A marxista eszmék iránt érdeklődő Brecht 1928-ban a kapitalizmus kritikájaként írja meg a Koldusoperát, mely ma – amikor az európai kommunista rendszerek összeomlása után újra a vadkapitalizmus korát éljük – aktuálisabb, mint valaha. A problémák ugyan nem változtak, de most már sokkal többet tudunk róluk. „Minket, polgári kisiparosokat, akik derék feszítővasainkkal a kis boltosok nikkelkasszáit dolgozzuk meg, elnyelnek a nagyvállalkozók, akik mögött ott állnak a bankok. Mit számít egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?” – panaszolja Mackie az előadás végén, és mindnyájan érezzük, hogy mindez nem humoros kiszólás. Mert bár a banki rendszer mára a társadalom motorjává vált, vajon ki ne tapasztalta volna még közülünk, hogy a különböző pénzintézetek ügyletei, fondorlatai nyomán átverték, és semmit sem tehetett ellene? Ki ne érezte volna még, hogy a bankok tevékenysége valójában szervezett, törvényes lopás? Elhiszi-e valaki manapság, hogy a rendszer, amelyben élünk, a társadalmat fenntartó munkás kisemberek érdekeit szolgálja?
Bocsárdi László lapunknak elmondta: régi vágya volt, hogy színre vigye a Koldusoperát, de komoly anyagi háttér nélkül ez lehetetlen, ezért nagyon megörült a Szegedi Szabadtéri Játékokkal való együttműködési ajánlatnak. A produkció előállítási költségeinek háromnegyedét a szegediek állták, és így is ráfizetést jelent a Tamási Áron Színháznak minden egyes előadás, olyan sokba kerülnek a jogdíjak és a rengeteg külső munkatárs: zenészek, énekesek, karmester. A rendező szerint nem ment rosszul a szegedi bemutató, de az operettekhez szokott polgári közönségnek kissé szokatlan volt Brecht szikársága, fanyar humora, és bízik abban, hogy a hazai nézők előtt a színészek is jobban ráéreznek a német expresszionista kabaré játékstílusára, mely az operettől és a lélektani realizmustól is távol áll.
