A Gábor Áron Szakközépiskolában tartott tanácskozás első napján előadások hangzottak el tehetséggondozás, az iskolaelhagyás megelőzése – alternatív oktatás, mérnöktanárképzés, vállalkozói készségek fejlesztése témakörökben, a második napon szekciókban folytatták említett kérdések kibontását, majd Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő moderálásával fórumbeszélgetésre került sor a tömbmagyarságban, illetve a szórványban működő oktatási intézmények vezetői részvételével.

Bár az iskolaelhagyás, a lemorzsolódás nem csak a szakoktatást érinti, hisz a létszámcsökkenés befolyásolja az egész iskolahálózatot, a téma hangsúlyosan jelent meg a konferencián. Bartolf Hedvig Hargita megyei tanfelügyelő számokkal példázta, hogy megyéjükben milyen nagy arányú a lemorzsolódás, ami főként ötödik osztály után nagyon szembetűnő, mivel 5,42 százalékkal kevesebben kezdik el a hatodikot. Nyolcadik után pedig újabb nagyobb hullámban hagyják el a diákok az iskolát, a gimnázium négy éve alatt 14 százalékos a csökkenés, valamivel kevesebb, mint az országos átlag, de így is igen jelentős – mondotta. Ez legnagyobb mértékben a roma közösségekre jellemző, olyan település is van Hargita megyében, ahol 60 százalékos a lemorzsolódás ötödiktől nyolcadikig. A tanfelügyelő szerint mentorokkal, napi meleg ebéddel, a helyi önkormányzatok és a rendőrség bevonásával, a szülők nevelésével iskolában lehetne tartani azokat a diákokat, akik nem mentek szüleikkel külföldre, nem bukás miatt hiányoznak adott évfolyamról, hanem itthon tartózkodnak, de az iskola nem tud róluk semmit.

Mintegy ellenpontként Szőke Anna Mária, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola igazgatója elmondta, igaz, hogy más korosztályról van szó, de ha nem lennének a diákok számára vonzó programjaik, valószínű, náluk is jelentkezne az iskolaelhagyás. Beszélt az iskola idei évfordulós ünnepségeiről, az országos ROSE-program révén fizetett felkészítőkről, pályaorientáció­ról, olyan tevékenységekről, amelyek által igyekszenek megszerettetni a diákokkal a tanított tantárgyakat. Hozzászólásában Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő elmondta, megyénkben a legnagyobb lemorzsolódás az elemi osztályokban észlelhető, ez inkább szociális kérdés, mintsem oktatási, amit az is bizonyít, hogy tavaly a nyolcadik osztály végére lemorzsolódott diákok felét csupán néhány település adja, ahol nagyobb számú a roma közösség.

A létszámcsökkenést nem csak az iskolaelhagyás idézi elő, hanem az elvándorlás, a szórványközösségek térvesztése, számbeli apadása is – hangsúlyozta a temesvári és a besztercei iskolavezető. Temesváron már a bölcsődés korú­akat is megpróbálják bevonzani a magyar oktatási rendszerbe, majdnem minden életszakaszban kínálnak számukra vonzó programokat, a Szakma a batyuban projekttel azokat is segítik, akik elméleti oktatásban vesznek részt. Szakképzést nem tudnak indítani, mert akkor veszélybe kerülhetnek az elméleti osztályok, illetve nehéz eldönteni, hogy melyik szak lenne népszerű, ami nem sodorja veszélybe a jelenlegi képzési formákat. Iliescu Júlia, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatóhelyettese ezt már a fórumbeszélgetésen mondta, ahol Antal Attila, a besztercei vegyes tannyelvű Andrei Mureșanu Főgimnázium igazgatóhelyettese feltette a kérdést: ha a gyengébb tanulók ezentúl csak szakiskolába iratkozhatnak nyolcadik osztály után, akkor esetükben nem biztos, hogy elméleti és szakképzési IX. osztályt is létre tudnak-e hozni, vagy egyiket sem, tekintve a kötelező legkevesebb tizenötös létszámot. Azt javasolta, vezessék vissza a felvételit, az legyen a mérvadó a kilencedikes bejutásnál. Nagybányán kissé más, de hasonló a helyzet, ahol minden magyar diákot igyekeznek bevonzani a magyar oktatásba, de a felaprózódás itt is veszélyeztetné az anyanyelvű képzést. Váradi Izabella, a nagybányai Németh László Elméleti Líceum igazgatója szerint, ha jól menő szakmát tanítanának, a diákjaik nagy hányada külföldre menne az iskola elvégzése után, ha kevésbé keresett szakmában indítanának osztályt, munkanélkülieket engednének ki az iskolapadból.

 
Fókuszban egy miniszteri rendelet

A hároméves szakiskolai osztályok jelenleg nem túl népszerűek, ellenben két szigorító miniszteri rendelet is ezeknek az osztályoknak kedvez, mert akinek a kilencedikes felvételi általánosa nem éri el az ötöst, azt jövő ősszel nem vehetik fel középiskolába, ha pedig egy iskolában senkinek sem sikerült az idei június-júliusi érettségin a hatost elérnie, az a tanintézmény a jövő tanévben nem indíthat líceumi osztályt. Ez a két rendelet a feje tetejére állíthatja az egész szakképzést, befolyásolhatja az elméleti oktatást és a középiskolai, érettségivel záruló négyéves szakképzést is – szögezték le a felszólalók. A szóban forgó rendelkezés nem segíti az elméleti oktatás minőségének javulását, sem a szakképzését – hangsúlyozta Becsek Éva, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Középiskola igazgatója. Állítását azzal támasztotta alá, hogy egy falusi iskolából nagyobb V–VIII. osztályos átlaggal érkező diák, aki alig 2-es, 3-as vizsgaeredményt ér el, jelenleg bejuthat líceumi osztályba. Az ilyen gyenge tanuló eljut-e az érettségiig, ha igen, sikeresen vizsgázik-e – tette fel a kérdést. A beszélgetés moderátora tisztázta, a médiában sok helyen úgy értelmezték a szóban forgó miniszteri szigorítást, hogy aki a nyolcadikos záróvizsgán megbukik, az csak szakiskolába jelentkezhet, holott a szabályzó a felvételi átlagra vonatkozik, aminek kiszámításánál 80 százalékot jelent az országosan egységes felmérő átlaga és 20 százalékot az V–VIII. osztályos média. Kovászna megyében közel ötszáz nyolcadikos diáknak nem sikerült a záróvizsgája, de kétszázzal kevesebben vannak, akiknek a felvételi általánosa nem éri el az ötöst. A szóban forgó rendelkezés őket még nem érinti, mert a jogszabály csak a jövő évi felvételire vonatkozik. Becsek Éva szerint a pályaorientációt már hatodik, hetedik osztályban kellene kezdeni, elmondani a szülőknek, hogy milyen szakirány lenne a legjobb a gyermekük számára.

A vonatkozó rendelkezés igaz­ságtalanságára, az esélyegyenlőtlenségre hívta el a figyelmet Toró Tibor, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója, aki szerint elfogadhatatlan, hogy adott tanévben csak egyetlen lehetősége van a diáknak letenni ezt a vizsgát, amiről akár önhibáján kívül is hiányozhat, és nem tudni, miként hat ki ez a szabályozás a művészeti, teológiai, pedagógiai és sportosztályokra.

A szekciók üléseiről tartott beszámolókon elhangzott: a tehetséggondozás terén ösztönzően hatnak az ösztöndíjak, de nem csak pénz, hanem eszköz formájában is; a szakoktatóknak meg kellene osztaniuk tapasztalataikat egymással; ki kellene használni a pályázási lehetőségeket, figyelni az életkori sajátosságokra, jobban bevonni a szülőket az iskolai programokba. A vállalkozók és oktatási intézmények együttműködése terén is sok lenne a javítanivaló – fogalmazták meg az érintett szekció résztvevői. Kristó Kinga sepsiszentgyörgyi vállalkozó, a Kovászna Megyei Ifjúsági Alapítvány képviselője beszámolt, az általa irányított beszélgetésen arról volt szó, hogy motiváció hiányában a fiatalok elmennek külföldre, s bár régóta működik a cégek és iskolák kapcsolata, nem sikerült túl nagy eredményeket elérni. Szerinte kevés diák választja tudatosan a szakiskolát vagy egy adott szakmát, ezért a cégeknek jobban kellene megjeleníteniük, hogy milyen szakembereket keresnek, és amikor felvállalnak egy oktatási programot, akkor nagyon fontos, hogy olyan alkalmazottukat bízzák meg a diákokkal való foglalkozásra, aki vonzóvá tudja tenni az adott szakmát.

A tanácskozás végén elhangzott: egyetlen területen sincs minden régió, iskola számára egységesen jó megoldás, a helyi intézményeknek, közösségeknek felelősségük, hogy részt vegyenek az oktatás adott irányú tervezésében, fejlesztésében.