Fekete Réka
A tavaszi esethez hasonlóan újból adminisztratív (?) akadályokba ütközött a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvoscsoportja, és emiatt októberi székelyföldi kiszállásukat is le kellett mondaniuk. Dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület alapító elnöke a lapunkhoz eljuttatott közleményben írja: „Sajnos elkeveredtünk a romániai egészségügyi jogszabályok erdejében, és a szükséges engedélyeink nem készültek el időben, mi voltunk az ügyetlenek. A szükséges engedélyek miatt elutaztunk Bukarestbe, hogy legalább megtanuljuk az ottani rendszert. Azzal a fix ígérettel távoztunk Bukarestből, hogy ha az összes előírást betartjuk, akkor orvosaink meg fogják kapni a romániai ideiglenes működési engedélyt.”
A szervezet azonban azzal szembesült, hogy a fogorvosi busz és a nőgyógyászati kamion számára abban a megyében kell engedélyt kiváltani, ahol az önkéntes orvosi munkát szeretnék végezni, ezért ahhoz, hogy Romániában engedélyt kaphasson, a két járműnek előzetesen még egyszer meg kell tennie a Budapest–Csíkszereda oda-vissza utat. A cél érdekében a jövőre nézve erre is készen állnak.
A romániai hatóságok elvárásai azonban itt nem érnek még véget. A Román Fogorvosi Kamara minden fogorvostól megköveteli a román nyelv ismeretét, nem elégszik meg tolmácsok alkalmazásával – közli a szolgálat elnöke. Ez aztán a humánus hozzáállás! Többet számít a fogorvosi székben a nyelvi kompetencia, mint a szakmai. Nem érdekli a kamarát, hogy a román egészségbiztosítási rendszerben a fogászati ellátásért (is) többet fizet a biztosított páciens, mint az állam, legtöbbször még a gyermekek esetében is, megelőző szűrés pedig nincs, és amikor itt lenne az alkalom a több ezer ingyenes vizsgálatra és a szükséges beavatkozások elvégzésére, a románnyelv-tudás nélkül ez nem lehetséges. Fájdalmas ez már csak azért is, mert főként falvakban, ahol olyan ritka a fogorvosi rendelő, akár a fehér holló (mert családorvos is legfeljebb csak a községközpontokban van), sok az elhanyagolt fogazatú gyermek, és tudjuk, hogy megelőzéssel, időben végzett kezeléssel meg lehetne akadályozni a további romlást.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 1991 óta évente kétszer, tavasszal és ősszel utazik Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a rászoruló gyermekeket, javasolnak további magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet, a felnőttek körében is felajánlanak nőgyógyászati szűrést. Egy-egy alkalommal több ezer vizsgálatról van szó, amire amúgy a román állami egészségügyi ellátásban lennénk jogosultak. Ezt az önkéntes és ingyenes szolgáltatást akadályozzák jogi buktatókkal, ami arra utal, nincs ínyére a román államnak, hogy beismerje, állampolgárai számára még az alapellátást is képtelen biztosítani.
