Őszi veteránautós találkozót tartottak a hétvégén országszerte több mint húsz városban, köztük Sepsiszentgyörgyön is. A vasárnap reggeli 10 órai gyülekező után rövid idővel kiderült már, hogy a Bodok Szálloda parkolója – melyet a város a rendezvényt lebonyolító Romániai Retrómobil Klub rendelkezésére bocsátott, holott a szervezők az autók bemutatására a főteret igényelték – szűkös lesz. És hamarosan be is igazolódott a szervezők félelme: az autókat nagyon szorosan egymás mellé kellett állítani, ami nemcsak a bennük való gyönyörködést akadályozta, hanem a sok esetben nagyon nagy értékű járműveknek is kárára vált, hiszen a bőséggel kíváncsiskodó közönség – nyilván, nem akarattal – olykor hozzáért az autókhoz, karcolást vagy kisebb ütést eredményezve a tükörfényes felületeken. Szóvá is tette több veterán jármű tulajdonosa, hogy ilyen körülmények között többet nem hozzák el féltett kincseiket – amit a sepsiszentgyörgyiek bánnának leginkább, hiszen az elmúlt évek során jól bejáratott, a közönség által is igényelt eseménnyé vált a tavaszi és az őszi retrómobil-találkozó: ilyenkor láthatóak olyan autók és motorkerékpárok, amelyek már a középkorúaknak is csak emlékeikben élnek, ilyenkor nosztalgiáznak a szépkorúak és mesélnek unokáiknak letűnt idők autós-motoros élményeikről. Hiba, nagyon nagy hiba nem átengedni a főteret a veterán járműveknek egy délelőttre: egy-két kürtőskalácsos, lacikonyhás sátorral kiegészítve igazi közösségi élmény lehetne az évi két találkozó.

A kisebb-nagyobb kellemetlenségektől eltekintve jól alakult a vasárnap délelőtt: a parkolóbeli állandó nyüzsgésben az autók tulajdonosai szívesen magyarázták az őket megszólítóknak, hogyan jutottak hozzá járművükhöz, miként újították fel azokat. Szép történetek ezek: családról, megfeszített munkáról, kitartásról szólnak. Mert van olyan, aki édesapja régen eladott Wartburgját kutatta fel, majd dolgozott rajta négy évet, míg eredeti állapotába visszaállította, más az ócskavastól mentett meg egy nála kétszer idősebb Daciát, megint más nagyszülei évtizedek óta letett Trabantjába lehelt újra életet. Többnyire családi indíttatású a veteránozás, bár sokan csak a múlt iránti ragaszkodásból vagy hobbiból válnak olyan autók tulajdonosává, melyek kényelmetlenek is, nehezen vezethetőek is, ráadásul állandó karbantartást igényelnek – de épp ez a szép bennük, ettől válik élménnyé birtokolásuk. És ezért akkora fontosságú esemény bemutatásuk, városbeli felvonulásuk. Ez vasárnap is megtörtént, hosszan sorjázott egymás után a közel száz autó és motorkerékpár, olyan hosszan, hogy a sor eleje már az Állomás negyed felé tartott, mire az utolsó autó kitért a parkolóból.

Aztán a gépkocsioszlop Bodoknak vette az irányt, a faluban – a mikóujfalusi fúvószenekar felvezetésével – újabb tiszteletkört tett, majd a helyi szabadidőközpontban álltak le újra a motorok: itt a község polgármestere, Fodor István köszöntötte az érkezőket, kívánt jó étvágyat a gulyáshoz, jó szórakozást a délutáni koncertekhez.