Ma este hat órától mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban a Hargita Népe Lapkiadónál megjelent „El a hontalanságba…” Az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban című könyvet. A kötet bevezető tanulmányainak szerzői Gidó Csaba történész és Pál János történész, unitárius lelkész. A dokumentumokat az említetteken kívül Márk Attila sepsiszentgyörgyi unitárius kántor, zenész, orgonaszakértő adja közre. A kötetet Sarány István szerkesztette.
A bevezető tanulmányok ismertetik az unitárius egyház szervezeti felépítését, lélekszámát, etnikai összetételét az első világháború idején, betekintést nyújtanak a Románia hadüzenete előtti és utáni politikai és katonai helyzetbe, vázolják a Székelyföld hadszíntérré válását. Szemléltetik a román támadást megítélő egyházi közvéleményt, az egyházi főhatóság válságkezelő intézkedéseit a betörés és a menekülés időszakában, a lelkészek, tanítók, kántorok helyzetét a menekülés idején. Továbbá betekintést nyújtanak az időszak hitoktatásába és valláserkölcsi életébe a román betörés alatt és után, majd vázolják a menekültek hazatérését és az újrakezdés nehézségeit.
Az 1916-os román betörésnek a hatalmas anyagi károk mellett komoly társadalmi, erkölcsi hatása volt az erdélyi és azon belül a székelyföldi magyarság életére. Megrendült a rendtartó székely faluközösség egysége, a közösség tagjainak egymás iránti bizalma – olvasható a könyvben.
A lelkészek, kántorok, tanítók számára az 1916-os román betörés a híveikéhez hasonló kálváriát jelentett. Döntéseiktől, helyzetfelismerésüktől azonban nemcsak az egyéni és családi életük, hanem egyházközségük értékeinek megmaradása is függött. Az egyházi főhatóság által kiadott rendelet értelmében a lelkészeknek a menekülés idején is kötelességük volt híveik irányítása és lelki gondozása. Néhány egyházközséget leszámítva az anyagi veszteségek kisebbek voltak, mint amire számítottak. Mindez elsősorban a lelkészek megelőző munkájának volt köszönhető, menekülése előtt ugyanis többségük gondoskodott arról, hogy egyházközségeik klenódiumai, fontos iratai és pénzvagyona biztonságos helyre kerüljön.
Az események kapcsán született feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a román betörés – a jelentős anyagi kár ellenére – inkább lelkiekben viselte meg a híveket, az átélt borzalmakból és szenvedésekből fakadó lelki terhet pedig tetézte Erdély elvesztésének félelme.
Az adatok szerint 1916 szeptember-októberében 54 unitárius egyházközségben jártak román csapatok. Ezek visszavonulásukkor 38–40 egyháztagot hurcoltak magukkal, akikből a jelentések elkészülésének pillanatáig 19-en tértek haza. A megszállás idején a román alakulatok 44 polgári személyt gyilkoltak meg a vizsgált településeken. Az unitárius áldozatok száma ezekből 24. Az osztrák–magyar és a román alakulatok között folyó harcokban elesett hívek száma 5.
