A nyáron a Dózsa György utca és a volt dohánygyár közötti részen az új szennyvízelvezető rendszer építési munkálatai közben több tucat méternyi cementcsövet emelt ki és tört össze a kotrógép. Ezek közül egy darab most is látható az ott húzódó zöldövezetben. Érdekes ipartörténeti emlék ez is, hiszen ezen a vezetéken érkezett az a víz, amely a gyár teljes vízellátását biztosította. (A sepsiszentgyörgyi városrészben a vízszolgáltatást még 1899-ben megoldották. A Sugásfürdő feletti Szendrei-forrás vizét a Borvíz utca végén fekvő dombra épített víztartályba vezették, ahonnan szabadeséssel jutott el a rendeltetési helyeire, Szemerja azonban akkor még vezetékes víz nélkül maradt.)

A dohánygyár víztartálya az 1930-as években

1908 novemberében, amikor a gyár főbb épületei – köztük a már 1905-ben felépített, 31 méter magas víztorony – elkészültek, hozzáláttak a gyárat ellátó vízvezeték és csatornázás megépítéséhez. „A víz a szemerjai erdőben fekvő és dr. Bodor Tivadar ügyvéd tulajdonát képező Tetves-kút forrásából fog a dohánygyárba vezettetni, s mintegy 100–150 ezer korona költséget fog igényelni a csatornázással együtt” – olvashatjuk Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának évi jelentésében. (Bodor Tivadar a Székely Nép napilap főszerkesztői és a Székely Mikó Kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. A szemerjai erdei tanyája területén levő kút Bodor-kút néven is ismeretes. Itt volt a család kriptája is, mely még az 1940-es években megsemmisült.) 1909-ben véghatározat születik az ügyben, s 1910 szeptemberében elkezdődnek a munkálatok. „…bevezették (a vizet) a dohánygyár udvarán levő víztorony legfelső emeletén levő 20 köbméteres víztartályba. A szennyvizet a sepsiszentgyörgy–kilyéni községi út (ma Cigaretta utca) alatt 1 méter mélységben 60 cm magas tojás szelvényű (keresztmetszetű – J. Á.) betoncsatorna vezette az Oltba.” A munkálatok 1911 júniusában fejeződtek be.

 A Bodor tanya és környéke a Magyar Királyi Térképészeti Intézet 1942-ben készült térképén

Bár a fentiekhez csupán az útburkolat-felbontás és a vizes téma által kapcsolódik, de szólni kell itt Sepsiszentgyörgy mai központjának kialakulásától kezdve a mai napig sok bosszúságot okozó talajvíz állandó jelenlétéről az épületek alagsoraiban.

Sepsiszentgyörgy központi részén az altalaj vízzáró rétege aránylag magasan helyezkedik el, s a nyugati dombokról  (Őrkő, Világlátó) a csapadékmennyiség egy része a patakokba jutva lefolyik, a talajba beszivárgó része pedig a közlekedő edények elve alapján az alacsonyan fekvő részeken a magas nyomás miatt feltör.

A mai park mintegy hathektáros területét nyugatról az egyre emelkedő, a múltban Nagyvízmosásnak nevezett, a 19. század közepéig kiépítetlen oldal határolta, melyet nyugat–kelet irányú árkok szabdaltak (ilyen a mai Kórház utca is). A parkot (piacteret) még a 19. század derekán a mai katolikus temető felől érkező csermely szelte át, ebbe torkollott bele a mai Váradi József utcából az esővizet, hólevet elvezető árok. A vízzel többé-kevésbé állandóan teli meder a mai Mikó-kollégium sarkával szemben levő, a katonai várdaháztól induló vízelvezető sáncba csatlakozva beleveszett a mai Nicolae Bălcesu utcától keletre kezdődő, akkoriban mocsaras-ingoványos rétbe. A főteret és az utcákat keresztül-kasul szelő árkokra, vízelvezető sáncokra kisebb hidakat, pallókat építettek, melyekre gyakran találunk hivatkozásokat a korabeli újságokban, leírásokban. 1857-ben elrendelték, hogy „a Casino korcsmától (kb. a mai megyei tanács telke) a várdaházig vonuló két sáncok töltessenek bé”.

Nos, a majdnem állandóan jelen levő víz és a magas elhelyezkedésű vízzáró réteg következtében a Szabadság tér és a környező utcák középületeinek és házainak pincéiben a mai napig is gyakori jelenség a feltörő talajvíz. Ennek ellensúlyozására már a múlt század elején a megyeháza során próbálkoztak a talajba épített vízzáró fal létesítésével, a Gróf Mikó Imre utcában pedig négyzetes metszetű, égetett agyagból készült, résekkel ellátott csövek elhelyezésével. 1916-ban a Kossuth Lajos utca déli részén álló házak és a polgármesteri hivatallal szembeni épületsor tulajdonosainak kérésére Malmos Andor városi mérnök tervei alapján kivitelezték a fenti épületek talajvíz-elvezetésének rendszerét, mely mindaddig jól működött, mígnem 1976-ban a Kossuth Lajos utca csatornázása során elvágták a dréneket, s ennek következtében az utca pincéiben néhány nap alatt méternyi magasra duzzadt a talajvíz. Az új főtér elkészítésekor terv született a központi épülettömb (Gróf Mikó Imre utcai épületek, Mikó-kollégium, Tamási Áron Színház, polgármesteri hivatal) talajvíz elleni védelmére lekövezett árkok kialakításával, melynek kivitelezése 2016-ban történt meg helyi pénzforrásokból. A talajvíz volt az akadálya a főtér alatti parkoló megvalósításának is.