Talán vannak listáink tele feladatokkal, amelyeket egy egész hónap alatt sem tudnánk elvégezni. Talán már látjuk, hogy ma este is lemondhatunk arról, hogy időben menjünk aludni. Tovább hajtunk, pedig a testünk a fáradtságtól már régen alvás után kiált.

Nemrég találtam egy listát a szellemi, érzelmi és testi túlterheltség tüneteiről, a testünk „vészjelzései” esetén érdemes újra meg újra átnézni. Talán már észrevettünk néhány figyelmeztető jelet: könnyen legyűrnek a fertőzések, gyakran jelentkezik a migrénes fejfájásunk, általánossá vált gyengeség és aluszékonyság, izomfájdalom és izommerevség miatt panaszkodunk, reggel nehezünkre esik a fölkelés. Közben meg úgy érezzük, hogy a mindennapi feladatok meghaladják az erőnket, alacsony az önértékelésünk, inkább távol maradnánk az emberektől, a közös programoktól, túlzott érzékenységgel reagálunk a környezetünkben élőkkel való kapcsolatainkban, minden kilátástalannak tűnik.

Érdemes megfontolnunk a szakemberek tanácsát: ha a túlterheltség eléri azt a pontot, hogy más emberekkel való kapcsolatainkra is kihat, akkor muszáj pihenni, a tempóból visszavenni, szünetet tartani. Ha továbbra is csak másokról gondoskodunk, és saját szükségleteinkkel nem törődünk, akkor súlyosbodnak a tünetek. Ha létezik olyan helyzet, ahol „egy gramm megelőzés többet ér, mint egy mázsa orvosság”, akkor ez az! A túlterheltségből fakadó kimerültség legyőzésére legjobb a megelőzés, vagyis ha visszafogunk a munkatempóból.

Van néhány módszer, amely segít abban, hogy a túlhajszoltság tünetei ne is jelentkezzenek komolyabban.

Először is jó, ha keresünk egy zavartalan helyet, ahová mindennap elvonulhatunk. Az egyedüllétben az ember elcsöndesedik, feloldódik és megtalálja a jó irányt.

Ha depressziósak, ingerültek vagyunk, valami konkréttal kell kezdeni, mint például matematikafeladatok megoldásával, vagy egy kirakós játék összeállításával. Valami, ami mozgásban tartja az agyunkat és kiemel a hétköznapi rutinból. Ha a mindennapi elvárások túlzottan megterhelnek, énekeljünk el egy dalt, tegyünk egy feszültségoldó sétát. Vagy kezdjünk valamilyen alkotó tevékenységbe, kézműves-foglalkozásba, pepecselésbe, de ha ahhoz van kedvünk, főzhetünk valami különlegeset is.

Tanuljuk meg elfogadni más emberek elismerését, köszönetét! Nem kell visszautasítani a dicséretet, elfogadhatjuk egy egyszerű „köszönöm”-mel. Tartsuk távol magunkat a romboló kritizálgatástól, akár mások, akár önmagunk ellen irányul ez. Nagyvonalúan dicsérjünk meg másokat, nyíltan és őszintén kimondhatjuk, amit értékelünk bennük. A szeretet adásának és elfogadásának állandó körforgása új erőket mozgósít bennünk és gyógyítólag hat ránk.

El kell fogadnunk, hogy csak azokon a dolgokon tudunk változtatni, amelyeket mi irányítunk. Néha gyanútlanul megengedjük, hogy olyan körülmények, események vagy személyek kizökkentsenek a kerékvágásból, amikhez semmi közünk sincsen. Ha elhagyjuk a „bár másképp lehetett volna” és hasonló kifejezéseket, akkor olyan dolgokra tehetjük szabaddá gondolatainkat és energiáinkat, amelyeken valóban változtathatunk.

(folytatjuk)

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa