Bármennyi gond és baj is legyen e világban, ez a nap mégis a jövőről szól, akármilyen lészen is az. S hogy milyen lesz, az attól is függ, hogyan, miként tanítanak, nevelnek iskoláinkban. És milyen körülmények között?!
És itt már el is érkeztünk a lényeghez: bár a most kezdődő iskolai év nem ígérkezik rosszabbnak, mint az elmúlt évekéi, de sokkal jobbnak sem. Elég arra gondolni, hogy az ország összes iskolájának több mint fele a tanévnyitó napján sem rendelkezik közegészségügyi engedéllyel, mert nincs folyó víz, nincsenek civilizált mellékhelyiségek, gyatra állapotban van a berendezés, elöregedett a bútorzat, alapvető szemléltető- és segédeszközök hiányoznak a skólák felszereléséből. S ez még a kisebbik baj ahhoz képest, hogy az iskolaépületek állaga igen sok helyen oly degradált, elöregedett és lepusztult, hogy méltán tartják ezeket az építményeket egyenesen életveszélyeseknek. A rendszerváltás óta eltelt csaknem két évtizedben bőven lett volna idő a korszerűsítésre, csak több pénzre lett volna szükség, több törődésre, mert írott malaszt az, ha a többször átszabott tanügyi törvény preambulumában büszkén kimondjuk, hogy márpedig ,,az oktatás Romániában nemzeti prioritás", de a nagyotmondó kijelentéshez nem rendeljük oda a szükséges pénzeket.
Ez a kormány valamivel többet is tett az anyagi háttér, a körülmények javításáért, hiszen számos iskolaépületet, korszerű tornatermeket emeltek, s elég tetemesen emelkedett a pedagógusok bére is. A lazaság, a tunyaság ott érhető tetten leginkább, ahol a tanintézetek vezetői, a tanfelügyelőségek és a helyi, megyei önkormányzatok nem nagyon törődtek vagy egyáltalán nem foglalkoztak a rájuk háruló kötelezettségek teljesítésével, azzal, hogy idejében pénzt szerezzenek, terveket készíttessenek az építkezésekhez, felújításokhoz, tatarozásokhoz, s a tanév megkezdéséig el is végeztessék a szükséges munkálatokat. Ily szempontból Háromszéken nem lehet ok a panaszra és a panaszkodásra: sokkal jobban állunk az országos átlagnál. Legalább ebben!
Az eddig elmondottakhoz annyit még feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy Adomniţei miniszter semmivel nem rosszabb elődeinél, s érthetetlen, hogy a szociáldemokraták miért akarják mindenképpen a fejét venni. Hiába, választások jönnek, s ilyenkor ,,illik" mindenbe belekötni! Ez ugyan nem változtat a tényeken, hogy az oktatás háza táján rengeteg a függőben maradt tennivaló, de ez a miniszter az elmebeteg reformok helyett folyamatos munkálkodást biztosított és követelt meg. Mostanában elmaradtak a tanügyi sztrájkok is, a ,,lebegtetett" iskolakezdések és vizsgáztatások.
A gyermekek, a pedagógusok és a szülők, nagyszülők közös örömére. Gaudeamus!
