Zsúfolásig megtöltötték a nyáron restaurált kökösi unitárius műemlék templom padjait vasárnap a község idős lakói és hozzátartozóik. Az időseknek szánt ünnepi istentisztelet szószéki szolgálatát Kovács Levente református lelkész végezte, aki szeretettel és tisztelettel szólt az egybegyűltekhez.
Azt ecsetelte, hogy a jelenlevők kemény munkával, kitartással ügyködtek – ki-ki a saját munkahelyén – annak a társadalomnak az építésén, amelynek ma is részesei, és megérdemelik a megbecsülést, nem tekinthetők koloncnak a ma dolgozóinak nyakán. Az idős kornak nehézségei is vannak – betegség, erőtlenség –, de ezek Istenbe vetett hittel mind legyőzhetők – mondta, és Jób sorsával próbált béketűrésre, alázatosságra inteni mindannyiunkat. Végül arra buzdított, hogy reménnyel, bizakodással éljük mindennapjainkat.
A lélekemelő igehirdetés után Bartha Alpár unitárius lelkész házigazdaként köszöntötte szívélyesen a gyülekezetet. Örömmel állapította meg, hogy a községben senki nem szorult a ,,segítő kezek” táborának támogatására. Ebből arra következtetett, hogy családtagjaink gondoskodása, szeretete megoldja a nehezebb problémáinkat. Unokáink ragaszkodása bearanyozza öreg napjainkat.
A polgármesteri hivatal nevében Tăraş Silviu polgármester köszöntője hangzott el, aki arról beszélt, hogy az előző évekhez képest nőtt az idősek száma, annak ellenére, hogy ez a réteg volt a kemény kommunista korszak derékhada. Humorral fűszerezett előadásában tudományos ismereteket és érdekes nemzetközi felmérések eredményeit is megosztva derítette jó kedvre hallgatóságát, majd – egy szál virág kíséretében – jó egészséget és nyugodt, tartalmas öregkort kívánt.
A Gábor Áron Általános Iskola tanulói hozzáértő pedagógusaik irányításával az alkalomhoz illő irodalmi műsorral kedveskedtek. Nagy sikert aratott a Harmónia vegyes kar fellépése is.
Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, a nőszövetség tagjai finom, aromás teát és foszlós kalácsot kínáltak, amelyet a paplak rendezett, parkszerű udvarán fogyasztottunk el.
Hálatelt szívvel köszönjük meg minden szervezőnek ezt az emlékezetes ünneplést, fáradozásuk gyümölcsöző volt, hiszen lelkiekben gazdagodva maradandó élményekkel távoztuk. Ígérjük, hogy erőnkhöz mérten próbálunk ezután is részt vállalni egyházaink, faluközösségeink életéből.
Sztojka Lajosné, Kökös