Lapunk érdeklődésére Ambrus Ágnes elmondta, a kézikönyvvel abban kívánnak segíteni a tanítóknak, hogy minél jobban használják ki az új tantervek és tankönyvek adta lehetőségeket, helyezzék a hangsúlyt az integrált oktatásra, azaz tegyék átjárhatóvá a tantárgyakat, amit lehet, vonjanak össze, használják szabadon a tankönyveket, a cél érdekében akár fejezeteket is felcserélhetnek, az értékelésnél pedig írják le részletesen, hogy milyen képességterületeken hogyan teljesít a gyermek. „Igaz, hogy mindez többletmunkával jár, de ha nem így teszünk, akkor csak illúzió a kompetenciafejlesztés, és inkább beszélhetünk áltanításról, mint tanításról” – szögezte le Ambrus Ágnes. A kézikönyv szerzője szerint az előkészítő, első és második osztály mintájára tömbösíteni kellene a tantárgyakat a nagyobb osztályokban is, valamint lehetőséget adni a tanítónak, hogy a képességfejlesztés érdekében adott ismeretanyagnál jobban elidőzzön vagy az ünnepköri felkészülésekre több időt szánjon.

A szerzőpáros vallja: a képességfejlesztés érdekében a használható, mozgósítható tudás elsajátítása a tanítás-tanulás legfőbb feladata, amihez olyan tankönyveket kell választani, amelyek problémafelvető, gondolkodtató feladatokat tartalmaznak, s bár a teljesítményleírásokkal történő értékelés időigényes, segítségükkel folyamatos és részletes visszajelzést kaphatnak a diákok és a szülők is. Kocsis Annamária, a háromszéki magyar elemi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint a Tanítói kézikönyv hiánypótló kiadvány, mivel hasonló legutóbb negyven éve jelent meg, holott időközben a tantervek többször változtak, és legfőbb erénye, hogy a gyakorlatban jól alkalmazható ötleteket ad a tananyag változatos feldogozásához, elsajátításához.