Hegyek, fák, füvek… hangzott el Szilá­gyi Domokos verse Kolcsár József színművész tolmácsolásában, s ezzel megkezdődött a gálaest. A műsorvezető, a székely ruhába öltözött Deák Mária, Kovászna Megye Tanácsának munkatársa elmondta, az idei díjat olyan személyiségek kapják, akik fáradhatatlan tevékenységük révén, Orbán Balázs szellemi hagyatékához hűen konok kitartással gyűjtik össze Székelyföld értékeit, dokumentálják és népszerűsítik természeti kincseinket, hírét viszik kulturális örökségünknek, a köz javára és szolgálatára fordítva.

A kitüntetettek nemcsak a múlt értékei iránt érdeklődnek, hanem megörökítik a jelen eredményeit, sajátos rajzát nyújtva a mai Székelyföldnek.

A gálaesten zongorán közreműködött Szabó Levente, fuvolán Császár Katalin, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai, valamint Máthé Izabella és Kiss Éva Kincső diák.

„Jutalom, hogy tehettem”

„A Székelyföldnek legszebb, legérdekesebb s minden tekintetben legkitűnőbb részét kétségtelenül Háromszék alkotja. És ezen elsőségi osztályozás mind természeti szépségeire alkalmazva, mind erkölcsi értelemben is áll, mert Háromszék nemcsak az összes Székelyföldnek, hanem az annyi nagyszerű vidéket felmutató erdélyi résznek is kétségtelenül legszebb pontját képezi” – idézte Orbán Balázst köszöntőjében a házigazda, Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke.

Hozzátette, Orbán Balázs feltétel nélküli rajongásában tökéletesnek látta ezt a vidéket. Nyilván elfogult volt, de a tisztánlátását nem zavarta meg ez az érzelem. Előtte nagyon kevesek gondolkoztak egy összefüggő, összetartozó Székelyföldben. Idő kellett ahhoz, hogy mindenki számára világossá váljon: Székelyföld lényegében sajátos entitás, bár kétségtelen, hogy köldökzsinór köti a magyar nemzet egészéhez. Orbán Balázs bölcsességét nehéz körülmények közt, folyamatos ellenszéllel dacolva a saját bőrünkön sajátítottuk el. Viszont azt mi is pontosan tudjuk, hogy az elmúlt ezer évben minden fontos dolog, ami velünk, székelyekkel megtörtént, itthon, Székelyföldön történt meg. Ezért is szeretjük ezt a tájhazát – hangsúlyozta.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Fodor Tamás konzul köszöntőjében jelezte: Jutalom, hogy tehettem – szól a mondás. Amikor elismerésünket fejezzük ki azok iránt, akik munkájuk, magatartásuk révén az erdélyi magyar közösség kiemelkedő tagjai, nem lehetne szebben összefoglalni tevékenységük lényegét.

Barabási-Albert László csíki származású fizikus azt mondja, míg a teljesítmény az egyénen múlik, a siker a közösségen – idézte Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Vagyis a mi feladatunk, a közösség feladata felismerni, kiemelni és elismerni azokat, akik erőn felül teljesítenek. Így visszük jó hírét Székelyföldnek a világban, de a mai díjazottakat látva mi magunk is egyre büszkébbek lehetünk szülőföldünkre – tette hozzá.

Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke azt mondta, Orbán Balázs, a díj névadója külföldi útjairól hazatérve úgy látta, hogy Székelyföldért azzal tehet a legtöbbet, ha ezt a vidéket és kultúráját megismerteti az össz­magyarsággal és a nagyvilággal. Adatgyűjtő, kutatómunkát végezve szolgálta szülőföldjét.

Háromszék díjazottja Kisgyörgy Zoltán

Az Orbán Balázs-díjat azzal a céllal hoztuk létre, hogy a Székelyföldért folytatott munka, amely egy-egy személy egész életét jelenti, megfelelő elismerésre leljen. Azt a munkát, amelyet értünk végeztek, nekünk kell értékelnünk a legjobban – vezette fel a díjak átadását Tamás Sándor. Egyúttal nevesítette a háromszéki díjazottat: Kisgyörgy Zoltán geológus, geológiai és helytörténeti szakíró, újságíró, a Háromszék napilap főmunkatársa.

Méltatást József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész, nyugalmazott pedagógus mondott. Kisgyörgy Zoltánt mint Árkos, Sepsiszentgyörgy, Barót díszpolgárát, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívó- és életműdíjasát, a Magyar Érdemrend tisztikeresztesét mutatta be. Kiemelte, széles körű írói és ismeretterjesztő munkásságának témaköre településeink múltjától jelenén át háromszéki nagyjainkig, a váraktól a családkutatásokig, a mofettáktól az őslényekig, a borvizektől a harangokig terjed. Önzetlen, lelkes, szakmai alapossággal rendelkező élő lexikona megyénknek. Életkora ellenére, ha hívják, ma is megy. Előadói képessége, kommunikációs adottsága, humora, ízes nyelvezete lenyűgözi hallgatóit. Ha tájról, vidékről beszél, annak szeretete árad belőle, ha nagyjainkról, akkor a szakmai alázat sugárzik szavaiból.

Kisgyörgy Zoltán „lelkéből jövően” köszönte meg az elismerést, anekdotákat mesélve fel­idézte életének egy-egy villanását. Geológusként „keresztapja” volt egy általa felfedezett kövületnek, egy új fosszilis csigafajnak, a rétegtani fontossággal bíró Viviparus debreninek, melyet a sepsiszentgyörgyi Debren-patakról nevezett el. A föld alatti rétegek meséjét igyekezett megírni. Kijelentette: a barátok becsaphatnak, de a kövek nem. Felemlegette az Erdélyi Kárpát-Egyesület kirándulásait, a turistaösvények megjelölését. Elmesélte, megírta a kovásznai Pokolsár 1984-es kitörését, melyet átvett az Élet és Tudomány, s a külföldi közlésért zaklatták. Azt is elmondta, mi foglalkoztatja: Háromszék monográfiája, egy földtörténeti kalauz és a háromszéki ipartörténet.

A Székelyföldi Legendárium atyja

Hargita megye díjazottja Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium és a szejkefürdői Mini Erdélypark megálmodója és kivitelezője, a székelyföldi rajzfilm­gyártás elkötelezettje. Laudációját Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke írta és Kolcsár József olvasta fel: Ritka ma az a magyar ember, aki ne hallott volna a Székelyföldi Legendáriumról. Fazakas Szabolcs modern kori Orbán Balázsként nyakába vette az utat, hogy felkutassa és megörökítse a székelyföldi legendákat. Sikerének titka nem a külső körülmények, nem a jó széljárás, hanem az ember maga. A pozitív hozzáállás, az elhivatottság, a Székelyföld iránti végtelen szeretet és tisztelet. A Székelyföldi Legendárium zsenialitása abban rejlik, hogy megismerteti és megszeretteti Székelyföldet a fiatalokkal olyan módszerekkel, amelyek a leginkább vonzzák a gyermekeket. A Fazakas Szabolcs által bemutatott mondák és legendák világa nyújtotta misztérium, a csodálatos élmények, a varázslatos táj egyfajta mézeskalács-házikóként hat az idelátogató turistákra. Ez pedig hatalmas előnyt jelent Székelyföld turisztikai fejlesztésében.

Fazakas Szabolcs nagy megtiszteltetésként élte meg a díjat, ami biztatást jelent egész csapatának. Ő maga gyermekkora óta kötődött Orbán Balázshoz és az általa képviselt világhoz. A Legendárium elindításának alapját is a Székelyföld leírása képezte, meggyőződése, hogy a legendák és mondák őseink üzenetei a múltból és utat mutatnak a jövőnkbe.

A székelységtudomány vezető egyénisége

Maros megye díjazottja Pál-Antal Sándor történész, nyugalmazott levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Laudációját Sebestyén-Spiel­mann Mihály marosvásárhelyi történész írta és Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész olvasta fel: Pál-Antal Sándor történész, levéltáros, kutató maga is székely szék szülötte, erdélyi ember, romániai magyar értelmiségi. Merész ember. Ugyanúgy cselekszik, mint Orbán Balázs: Pál-Antal Sándor a teljes Székelyföld múltjának ismerője, ismertetője, múltképünk avatott formázója, alakítója, kereső-kutató, dokumentumokat fejtegető, hely- és régió-történész, a székelységtudomány egyik vezető egyénisége.

A díjazott elmondta, munkája során felismerte, hogy a korábbi adatokat mindig ellenőrizni kell. Levéltári források álltak rendelkezésére, és ezt meg is tette. Kutatásait mindig olyan kérdésekre összpontosította, amelyek fehér foltot jelentettek, vagy ki kellett igazítani. Meghatározó kötetei a Székely önkormányzat-történet és a Történelmi szimbólumaink – Székelyföldi pecsétek. Elismerései közül kiemelte az MTA Arany János Emlékérmét, a Pauler Gyula-díjat, a Széchényi Ferenc-díjat és a Gábor Áron-díjat. De legértékesebb számára a szülőföld elismerése, a mostani Orbán Balázs-díj, mondotta.