És jótett helyébe jót soha ne várj! Miért is foglalkoznának a kurdokkal az amerikaiak, ha az Egyesült Államoknak nem nagyon érdeke továbbra is a térségben maradnia, mert aránylag kevés ott az olaj, és miután legyőzték az ISIS-t, nincs is szükségük rájuk. Persze, a globális nagyhatalmak, melyeknek mégiscsak érdekükben állt az ISIS legyőzése, szép szavakkal azért még támogatják a kurdokat, akik most a védekezésre összpontosítva szélnek, azaz Európának ereszthetik az általuk elfogott iszlamista terroristákat. Ezek majd ha Földközi-tengeren át Európába érnek, esetleg kurdoknak adják ki magukat és elkövethetnek néhány terrorcselekményt, amíg kiderül róluk, hogy kik is valójában. Törökországban a becslések szerint 20 millió kurd él. Akiktől – valószínű az önrendelkezés wilsoni elvei alapján – az első világháború végén, miután a Lausanne-i békeszerződést aláírták, elvették Kurdisztán megteremtésének lehetőségét, hogy aztán három ország is önrendelkezzék velük. Törökország, Szíria és Irak.

Legjobb lenne, ha a kurdok, miután kiharcolták magukat és nincs többé szükség rájuk, egyszerűen eltűnnének a három ország mindegyikéből és a Föld felszínéről is, így nem okoznának mindenféle nemzetközi bonyodalmakat. Ebben sietett segítségükre Törökország, mikor megtámadta az általuk is lakott Észak-Szíriát. Törökország az országban élő kurdot nemcsak nemzetbiztonsági tényezőnek, hanem potenciális terroristának is tekinti, s nem akarja, hogy határa mellett Szíriában is kurdok éljenek. Eszerint bánik a magukat kurdnak tartó állampolgáraival. Azok viszont megalakították a Kurd Munkáspártot, amelyik szintén nem fukarkodott államellenes terrorcselekmények elkövetésével. A mostani török támadás után az Amerikai Egyesült Államok rögtön és szemforgatóan tiltakozni kezdett, akárcsak az Európai Unió tagországai is. A törökök szintén rugdalóznak az uniós tagországok tiltakozása miatt, mert szerintük az EU ez ügyben tanúsított hozzáállásával terroristákat „vesz védelmébe”.

A kurdok ellen indított háborút találóan a Béke Forrása nevű offenzívának keresztelték el. Persze most a török elnök, Erdogan bírálói az állítják, hogy a támadás éppen nem a béke, hanem egy újabb háború forrása. De a nagy bevándorláspárti európaiak most el lehetnek keseredve, mert a török elnök azt ígéri, hogy az elfoglalt területekre a szíriai polgárháború elől Törökországba menekült szíreket akarja telepíteni, és így nem engedi azok Európába vándorlását. Arról nem hallani, hogy a kurdok hová mennek majd. De azt is meg tudja oldani Törökország, mégpedig olyaténképpen, hogy Amerika és az EU sopánkodása közepette nagy részüket egyszerűen kiirtja.

A kurdok nem értenek a szép szóból és az előjelekből. Pedig láthatták az előzményeket. A törökök és a velük szövetséges arab milíciák már 2018-ban elfoglaltak egy kurd kantont, és mivel azok nem akartak hallgatni a jó szóra, megfenyegették őket, hogyha nem térnek át iszlám-szunnitának, akkor mindenkit lemészárolnak. (Szép kilátás!) Olyan, hogy kurd nemzeti identitás, a törökök szerint nem is létezik. A kurd nők sajnos – a férfiakhoz hasonlóan – elég jó harcosok. Önvédelmi erőik női tagozatának 20 ezer tagja van. Az ISIS dzsihadistái attól féltek, nehogy női harcosok áldozatai legyenek, mert akkor (Allah, őrizz!) nem jutnak be a mennyországba.

A török offenzíva miatt Trump elnök alelnökét, Mike Pencet elküldte egy levéllel Erdoganhoz. Az első tudósítások szerint a török elnök azt a szemeteskosárba dobta. De előtte valószínű elolvasta, mert elhatározta, hogy 120 órára felfüggeszti a hadműveleteket. És az Egyesült Államok segít a kurd csapatoknak a „rendezett visszavonulásban” az úgynevezett biztonsági zónákból, amit a törökök elfoglaltak. Sokak szerint most a kurdokat pontosan ugyanolyan jól megsegíti Amerika és az európai országok, mint ahogy Magyarországot és a magyarokat támogatták az 1956-os forradalom idején. Szép szavakkal.