A család ágát Hosszu Zoltán (1897–1945) színművész, rendező, budapesti székely humorista megismerése során kutattuk Veress László nyugalmazott sepsiszentgyörgyi színművésszel, aki a legtöbbet tett azért, hogy emléke fennmaradhasson, hangkazettával, élő előadással ébresztgette emlékét, Sántha Attila kézdivásárhelyi író-szerkesztő pedig Hosszunak Budapesten 1932-ben Dani bá címmel megjelent kálnoki történeteit adta ki újra – Zelegor Kiadó, 2007.
A Hosszu família Laborfalváról származik – tájékoztatott Hosszu Ferenc (szül. 1931), Hosszú Zoltán Kálnokon élő unokaöccse. „Nagyapám és apám is unitárius kántortanítók voltak Kálnokon. A kántori lakban laktunk, ott születtem, ott éltem 15 éves koromig. Édesapám hadnagy volt a székely határőröknél az Úz völgyében. Sírjuk itt van az unitárius temetőben. Tartottuk a kapcsolatot a nagyapám rokonaival, jártunk Laborfalván gyermekkoromban édesapámmal. Hosszu Zoltán színész nagybátyám fia, Gera Zoltán is színész volt, többször is járt nálunk. (Meghalt 2014-ben – szerk. megj.) Szerelemgyermek volt, még Zoltán bácsi házassága előtt született, de elismerte fiának, s ő is tartotta az apjával a kapcsolatot. Zoltán bácsi felesége, Eszenyi Olga színésznő volt. Azt a könyvet, amelyet Kézdin adtak ki nagybátyámról, mi is megszereztük” – fejezte be Feri bátyánk.
„Élő család a miénk – kapcsolódott be a beszélgetésbe felesége, Ibolya óvónéni. – Három gyerekünk van, s ebből kettő fiú, Ferenc és Levente. Ferenc fia Zsolt, a Leventéé Levente Alpár.” Ők viszik tovább a Hosszu nevet (képünk).
Hosszu Levente fiai (családi fotó)
Ébreszteni az emlékét annak kell, akinek még lehet. A színművészről még tud a falu, de Kálnokon, lám, már csak a közeli rokonok emlékeznek rá. „Ha azt nézzük, hol és mikor kezdődik a székely ember autentikus megjelenítése a magyar színpadokon, akkor Hosszu Zoltán Dani bájánál kell keresgélnünk – írta Sántha Attila –, s leginkább a sajátos, ízig-vérig sepsiszéki nyelvjárása miatt kell itthon tartani, éltetni.”
A sepsikőröspataki önkormányzat, Kisgyörgy Sándor polgármester, a helybeli unitárius egyház nem mondott le arról, hogy az alapjaiban már megkezdett Bedő Albert-emlékházban a Hosszu-emlékek is helyet kapjanak. „Hosszu Zoltán 1944 októberében katonai behívót kapott – idézzük sógorát. – A család 1945 nyarán kapott hírt róla, amikor sikerült neki egy üzenetet kijuttatni a kelet felé tartó hadifogolyvonatból. További hír már nem érkezett felőle. 1945 nyarán még életben volt, de nem sokkal utána elhunyt. Talán a foksányi, földvári vagy temesvári elosztótáborig még eljuthatott, de az is lehet, hogy a vonatút közben halt meg valahol.”
Hosszu Zoltán (Márton Ferenc grafikus munkája)
A sors úgy rendelte, hogy kegyetlen volt eltűnése ebből az árnyékvilágból. Nyugvóhelyét nem ismerjük. Részese volt a magyar sorsnak.
A szentiváni Kányádi Mihály (szül. 1936) szerint leányágon él még a Hosszu család Laborfalván, Mikóújfaluban és fiúi ágon a közeli Bodokon. A bodoki Hosszuk említése 1655-ből való, II. Rákóczi György fejedelem részesítette őket nemességben.
