Szerény kis megemlékezések ezek: a még életben levő 56-osok, a város vezetősége, az RMDSZ néhány képviselője vesz részt rajtuk csupán. A Gloria Victis emléktábla nehezen olvasható felirata szerint „1956-ot követően Sepsiszentgyörgy 23 polgárát összesen 265 év börtönbüntetésre ítélte a kommunista diktatúra” – erre az időszakra, az akkor elszenvedett meghurcoltatásokra emlékeztetett Puskás Attila rövid beszédében tegnap délelőtt, a koszorúzást megelőzően.

Az ártatlan áldozat, Szalay Attila történetét a Csíki utcai emléktáblánál Bordás Attila elevenítette fel: Szalay nem volt tagja a Székely Ifjak Társaságának, bár tudott a szervezetről. S mivel a SZIT-ben csupa kiskorú volt, kellett egy felnőtt bűnbak is – a szekuritáté rá fogta a csoport vezetőjének szerepét. A szamosújvári börtönben hunyt el, máig tisztázatlan körülmények között: nagy valószínűséggel verésbe halt bele, halotti bizonyítványán azonban az áll, hogy gyorsan fejlődő gyomorfekély okozta 29 évesen halálát.

„Kellett valami civil betegség a halál okának, ezt találták ki”, jegyezte meg Bordás Attila. Szalay Attila sírhelye is ismeretlen, a börtön temetőjében is nyugodhat akár, már ha elásták testét, mert akkoriban „mi láttuk el az ország kórbonctani intézeteit végtagokkal, mindenféle szervekkel”, emlékeztetett Bordás Attila. A VPFSZ saját hősének tekinti, ezért is koszorúzzák meg egykori lakóhelyén emléktábláját. „Legyen béke poraira, álma legyen csendes, míg mi élünk, itt leszünk, s ha már nem, arra kérjük a várost, bár egy szál virágot hozzanak ide Szalay Attila emlékére”, zárta szavait Bordás Attila.