A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által tavaly nyáron a Szilágyságban szervezett riporttábor terméséből született kötet nemrég jött ki a nyomdából, s bemutattuk a szervezet őszi táborában Gyergyószárhegyen, múlt hét végén a Szilágyság központjában, Zilahon és a riporttábor támaszpontján, Kémeren. A szakmai szervezet és a nagyváradi Holnap Kiadó gondozásában megjelent könyv címe Nem tömb, nem szórvány: Szilágy. Az alábbiakban a kötetben megjelent riportom rövidített, újságoldalhoz igazított változatát közlöm. Elöljáróban jelzem, hogy a Kriterion Kiadónál 1978-ban megjelent, Szabó T. Attila vezetésével szerkesztett Magyar helyesírási szótár, no meg a történelmi nevek használatának mai irányzata szerint nem a közkedvelt Báthory alakot, hanem a Báthorit használom.
Sárkányokkal küzdő
Számos legenda fűződik a család állítólagos Bátor nevű őséhez, annak a sárkánnyal való küzdelméhez. A hős megölte a szörnyeteget, s hogy bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát. A király megjutalmazta ezért őt, s három sárkányfogat felmutató címert adományozott neki – áll a családi jelkép eredéről szóló legendában.
Az ecsedi Báthoriak közül többen címerpajzsuk körül megjelenítették a Sárkányrend jelvényét. Azt előszeretettel használta somlyói Báthori Gábor, Erdély fejedelme is.
A sárkánykígyóval díszített címerek láttán születhettek a mondák, s innen jöhetett a magyarázat, hogy a család címerében levő fogak sárkányfogak. A Báthori család címerét úgy ismeri a nagyközönség, mint vörös mezőben levő három sárkányfogat, legyen a címerkép jobbra, avagy balra forduló. Korabeli leírásokból kiderül, hogy a fogak tulajdonképpen farkasfogak.
Félretájékoztatnak
Az ember általában érdeklődik, hova is megy. Legkönnyebben a világhálón. Megkerestem a szilágysomlyói városi turisztikai információs központ honlapját. Látom, románon kívül angol, német és magyar nyelvre lehet váltani. Meg is teszem, a várat keresve. Nos, lássuk a medvét! Vagy a sárkányt…
Fortress Bathory címszó alatt az alábbiakat olvasom: „Báthory vár, most nyilvánították műemlékké ott 1532-ben, a lakóhelye a nemesi család Bathorestilor. Şimleului középkori története szorosan kapcsolódik a család Báthory fejedelmi család, akik fontos szerepet játszottak Erdély történetében. Şimleu város birtokba veszi a fent említett család házasság Medgyesaljai Anna László Báthory 1531, lett a fő tartózkodási az erdélyi Báthory család. Ül a közepén középkori romok Simleu Silvaniei Bathory (XVI század), egy jelenléte reneszánsz építészet Erdélyben. Az együttes valójában egy lakossági vár és két körzetet, beépített két fázisban. Ez is bepillantást két torony, a bástya, a kapu és egy része a védelmi falakat.”
A vár képe kívülről
A továbbiakat nem másolom ide, így is nyilvánvaló, hogy az internetes fordítóba töltötték be a román szöveget, s az eredményt beömlesztették a honlapra. Nincs ott egy magyar ember, aki átnézze a szöveget!? Nincs, aki szóljon, hogy ez nem jó?!
Ezek után lássuk a román ismertetőt! Ebben többek között arról tájékoztatnak (félre), hogy: Somlyó vára 1531-ben került a Báthori család tulajdonába. A Báthori-vár 1632-től létezik, 1594-ben átvette a kincstár, Báthori András uralkodása idején a kastélyban Báthori István és családja élt. Utóbbi lánya, Zsófia 1658-ban II. Rákóczi György vajda felesége lett. Báthori István, Erdély fejedelme és Lengyelország egyik legjelentősebb királya Szilágysomlyón született, nevéhez köthető a kastély reneszánsz stílusban való átépítése, a városközpont kialakítása és a római katolikus templom. A templom főbejáratának timpanonjában a felirat arról tudósít, hogy ebben a városban született Lengyelország királya.
Szóval, nemcsak a magyar szöveggel van baj, hanem a románnal is. Az uradalom a várhegyen álló várral nem 1531-ben, hanem 1351-ben (szinte két évszázadnyi a különbség!) került Báthori-tulajdonba. A településen levő vár nem 1532-ben épült, hanem 60 évvel később, 1592-ben. Báthori Zsófia nem lánya, hanem unokája Báthori Istvánnak, nem a királynak, hanem a krasznai főispánnak.
Említetten kívül több román portálon is olvashatók adatok a Báthori-várról. Sok helyen 1532-re teszik a vár építését, s néhány sorral alább Báthori Istvánt, Erdély fejedelmét, Lengyelország (egyik) legjelentősebb királyát teszik meg a vár és a római katolikus templom építőjének. A templomban levő feliratot is említik bizonyságul. Csak éppen István, a király (nem az a király!) egy évvel később, 1533-ban született (1586-ban hunyt el). A templomépítő az apja, szintén István (1477–1534), erdélyi vajda. A várépítő meg a király unokaöccse, ugyancsak István (1553–1601), Kraszna vármegye főispánja.
A romos vár
A rendőrség melletti kis zsákutcában áll a vár kapuépülete. Kapunyílása bedeszkázva, kőből rakott reneszánsz kapujának timpanonjában kőbe faragott, több gyűrűből álló tárcsa, közepe sima. Ez lehetetlen, valaminek ott lennie kellett!
A vár kapuja
Lefényképeztem, s a fotót kinagyítottam. Tényleg van ott valami: S B betűk, az építtető Stephanus Báthori iniciáléja, alatta az építés dátuma: 1592. Erről egyébként mások is említést tettek, sőt, a monogramot az építtető házaspár közös névbetűiként is értelmezték. Ugyanis Báthori István (latinul Stephanus Báthori) főispán neje Bebek Zsuzsanna, azaz latinul Susana Bebek.
A timpanon alatti szemöldökkövön házassági címer maradványa. A két pajzs közül az elsőn még jól kivehető az állkapocsból hátranyúló három agyar, a másik pajzs teljesen tar. Ismerve a várkastély építéstörténetét, teljesen világos, hogy Báthori István és Bebek Zsuzsanna házassági címere volt látható. A pelsőczi Bebek család címerében kettős kereszt, annak felső végéből legyezőszerűen három-három strucctoll ível jobbra és balra. Azt gondolhatnánk, hogy a Magyarország címerére emlékeztető kettős kereszt miatt tarolták le a pajzsról a címerképet, ám leírás szerint már 1901-ben kivehetetlen volt, tehát nem a román türelmetlenség rovására kell ezt írni.
Báthori István és Bebek Zsuzsanna házassági címere
Viszont a várkert közepén levő emlékmű már ennek jeleit mutatja. Az első világháborúban elesettek emlékére emelték. Aztán az 1950-es évek elején eltüntették róla a turulszobrot. A városi legenda szerint egy magyar ember megmentette, és háza alapjába öntötte, de erre nincs bizonyíték. Az emléktáblákat is eltávolították, helyükre mások kerültek. Mind a négy oldalon ugyanaz a román szöveg olvasható, két-két márványtáblán. Úgy tűnik, mintha a felső régebbi, az alsó újabb lenne, ám fent az elején idézőjel nyílik, alant a végén zárul. A szöveg: „Omagiu celor căzuți în luptă pentru unitatea națională libertatea și independența României”, azaz Tisztelet a nemzeti egységért, Románia szabadságáért és függetlenségéért való harcban elesetteknek.
Széman Péter, a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány elnöke elmondta: az 1990-es évek elején egy reggel arra ébredtek, hogy éjjel rákerült az obeliszkre egy, az ortodoxok által előszeretettel használt lóherelevél végű kereszt, mindenféle engedély nélkül.
Tárgyalnak a városházával, hogy a tervezett várfelújítás során a világháborús emlékművet – meg a második világháború után oda állított szovjet obeliszket – költöztessék át a temetőbe. Az elnök azt is közölte, a szilágysomlyói 16-os Számú Báthory István Cserkészcsapat vezetője, Erdei János szorgalmazza a turulmadár visszaállítását vagy legalább az egyáltalán valahova való elhelyezését. Míg a költöztetés megvalósíthatónak tűnik, a turulos változatra nemigen akaródznak rábólintani az illetékesek – mondta.
Az 1992-ben alakult Báthory István Alapítvány, melynek célja többek között a névadó szellemi örökségének ápolása, valamint a vele kapcsolatos műemlékek gondozása, restaurálása és fejlesztése, számos emlékjelt állított. 1993-ban kétnyelvű, magyar–román emléktáblát a római katolikus templom falán, 2000-ben lengyelt ugyanott, 2001-ben Szilágysomlyó első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából, ugyanabban az esztendőben Báthori István-szobrot a templomhegy aljában, hogy csak a témához kötődőket említsem.
Késik a restaurálás
A vár amúgy igencsak megérett a restaurálásra. Fénykorában létezett a négyszögletű belső vár kisebb palotaépülettel. A vár sarkain kör alaprajzú bástyák emelkedtek, ezek közül kettő áll, eléggé újonnan fedettek. A külső, téglalap alakú várat négyszögű bástyák védték, kettő közülük romos állapotban még áll. A kőből emelt háromszintes kapuépület – melynek bejáratát már leírtam – emeleti részén reneszánsz kő ablakkeretek tátongnak. Látszik, hogy a koronázópárkányt nemrég újjáépítették téglából, és a tetőzet is viszonylag új.
Felújítási látványterv
Berek István nyugalmazott testneveléstanár, volt aligazgató, 2004-től tanácstag, Szilágysomlyó 2012–2016 közötti alpolgármestere elmondta: a kommunista rendszerben szó volt arról, hogy lebontják a várat, aztán mégis megmenekült. A várfal mellett vendéglő működött. Emlékei szerint egyik bástya pincéjében tárolták a jeget, amit a Kraszna folyóból vágtak ki télen, szénával, szalmával betakarták, s nyáron volt, amivel hűteni a sört. Az oda nem illő vendéglőt az 1990-es évek elején lebontották, majd a cserkészcsapat kitakarította a terepet. A kapuépület és a bástyák igen rossz állapotban voltak, s akkor a Báthory István Alapítvány kezdeményezésére az önkormányzat befedette a két körbástyát és a kapuépületet.
Tervezték a vár rehabilitálását. A városnak nincs központja, s úgy gondolták, ha felújítják a várat, megnyitják területét. Szóba került, hogy Románia, Magyarország és Lengyelország közös uniós pályázattal restaurálja a várat, de ez csak elképzelés szintjén maradt. Berek István ismertette: pályáztak a román kormányhoz, de gond volt az ingatlan jogi helyzetével. Azóta telekkönyvezték a területet.
A várfelújítás tervét a Szabó Bálint vezette kolozsvári Utilitas építettörökség-felújító és kutató-tervező központ készítette. Azt is felhasználva, jelenleg a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusra állítottak össze pályázatot, ám az nem ért célba. A fejlesztési minisztérium nem adta meg a szükséges engedélyt, mivel a teljes terület nem szerepel önkormányzati vagyonként, ugyanis egy mintegy két és fél méter széles sáv, ahol a vízvezeték halad, állami tulajdont képez. Septimiu Ţurcaş polgármester kifakadt: Szilágysomlyón ki képviseli a román államot?! Az önkormányzat ezért beperelte a szakminisztériumot, és alapfokon nyert. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan elgördülnek az akadályok.
